Nem lesz ez túl hosszú poszt, mert holnap van A nap, és még van némi tennivalóm a pihenés előtt. Pár gondolatot azonban le akarok írni még.
Szóval, holnap 9-kor a Margitszigetről elrajtol a Vivicittá félmaraton, rajtszámom 5978. A célom a 2011-ben ugyanezen a versenyen futott egyéni csúcsom, az 1:48:34 megdöntése. Mindegy, mennyivel, ha csak 1 másodperccel is, de legyen meg. Egy 14 éves csúcsnál tökmindegy, mennyivel dől meg, ideje megdőlnie.
2011, azt hiszem, az volt az első félmaraton a Vivicittá keretében, és jókor volt, azon a télen tényleg rengeteget futottunk. Meg ab ovo télen futottunk többet. Ez utóbbi mondjuk azóta se változott sokat. Minden más (némi túlzással) viszont igen. Messze nem tudok úgy és annyit edzeni, mint akkoriban, szóval az egyetlen lehetőségem, hogy jobban (okosabban, hatékonyabban) csináljam. És ezt megtettem. A kérdés, hogy ez elég-e.
A versenydrukk bennem van, meg tudom, hogy közbe jöhet kb bármi, de mégis, majdnem biztos vagyok, hogy meg kell tudnom csinálni. Még akkor is, ha a mai napi rápihenés azért nem volt ideális. De azt hiszem, azért az elég jó szintet elérte.
Azt gondolom, a szükséges munkát beletettem, az edzéseket elvégeztem, már csak be kell fejezni a munkát. Le kell aratni a munka gyümölcsét. Az se lesz könnyű, persze, de messze nem annyira melós, mint volt az elmúlt 5 hónap az alapitással, az építkezéssel, a gyorsításokkal, a sok-sok edzéskilométerrel. Ja, és nem lesz nehezebb, mint a maratoni volt, tíz éve. (Igen, annak is már tíz éve, de durva...)
De a munkát be kell fejezni. Ez a terv holnapra.
Ezt fogom megcsinálni.
A szél nem fog zavarni. A NAK futóköre is szokott szeles lenni, a Margitsziget is. Vihar nem lesz, ami lesz, azt megoldom. A meleg se fog zavarni, majd többet iszunk. Minden más meg úgyis jó lesz.
Jó'ccakát!
Ui. Maratoni mottóm volt, most is jó lesz:
Győzd le magadat, és legyőzted a világot!
(Szent Ágoston)
