Ágó blogja

A Műegyetemen és a Danubiusban eltöltött nem kevés idő megörökítésére hoztam létre ezt a blogot. (Meg saját szórakoztatásomra is...) Változó rendszerességgel frissítem, de olyankor is igyekszem beszámolni mindenről, ami az eltelt időben történt velem. Mostanában főleg az első maratonimmal kapcsolatos dolgokról írok. Ha itt jársz, nyugodtan hagyj egy kommentet! :)
Honlapom: agoston91.eoldal.hu

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

hozzászólások

  • bsteve: reag az off-ra: fránya spanyolok :SSSSS inkább nézek olyat, ami felvidít: www.youtube.com/watch?v... (2010.07.08. 10:49) Másfél hét...
  • b.agoston: Hát, nem is tudom... Kicsit hosszú, még 4 nap alatt is... Ezt lefutottam, de egyelőre maradok a 21... (2009.12.20. 22:37) Futás - félmaraton

kis környezet-tudatosság


2014 első bejegyzése - 2013-ról I.

2014.01.02. 00:59 | b.agoston | Szólj hozzá!

Címkék: utazás egyetem szilveszter gyakorlat hétköznapi félmaraton ob TDK

Ilyesmi cím is volt már pár... :)

Szilveszter este röviden összefoglaltam már a tavalyi évemet, most kicsit hosszabban is. Ez a bejegyzés talán indokolatlanul hosszú lett, ennek oka elsősorban az, hogy egész évben gyakorlatilag nem született poszt, pedig történt velem ez és az. Most a hiényomat részben pótoltam. Ami eszembe jutott, és fontosnak gondoltam, hogy itt a blogomban, a nagy nyilvánosság előtt megőrizzem az utókor számára.

Mivel a 3-i vizsgámat átpakoltam 13-ára, így most van időm hosszabban írogatni is. Előtúrtam a tavalyi naptáramat, hogy biztos ne felejtsek ki semmi fontosat. Szóval alább olvasható a bővebb visszatekintés a tavalyi évemre. Néhány részletet így is kihagytam még, nem kizárt, hogy lesz még ilyen, vagy ehhez hasonló témájú posztom a közeli jövőben.

2013.

Január elején letudtam az utolsó, alapozás vizsgámat, utána edzegettem, meg azt hiszem, nem csináltam semmi értelmeset, csak úgy elment a január, meg a február eleje is a félév kezdetéig. Tavaly is tartottunk farsangot a volt osztálytársakkal. Ez végül emlékezetes lett, de nem azért, mert olyan jól sikerült, sajnos. Így bővebben nem is szeretnék róla írni, még mindig nem tudom, lesz-e idén is. Talán igen.

24. Nike Budapest Félmaraton

2009.09.19. 23:06 | b.agoston | Szólj hozzá!

Címkék: verseny futás félmaraton ob

 Vasárnap délelőtt volt a verseny (2009. szeptember 6.), a Városligetben. Előző estére szervezték Anyáék a 18.  szülinapi meglepetéspatrimat, és aznap délután mentünk osztálykirándulásra.

Szóval, vasárnap. A rajt 10-kor volt, 9-re már odamentünk, hogy legyen idő bemelegíteni. A család többi tagja (apát kivéve) a 3,5 km-es Ligetkört futotta negyed 11-től. A bemelegítés: 3-4 oda-vissza volt a rajt és a Millenniumi híd között, majd gimnasztika, nyújtás. Ja, és hogy a Városliget szellemét megidézzem, hozzá kell tennem, amit még ezelőtt 5-6 évvel a gyorkoris időkben "tanultam", azaz. hogy a 3 legjobb száraz (é. nem jégen) bemelegítési mód egyike - a futás és a radiátor mellett - a NŐ. XD Na jó, ezt nem gondoltam komolyan, de kellett a futásomhoz az is, hogy Meli eljött. A rajt előtt közvetlenül is beszélgettünk még, a feszültséget levezettem, mert nem voltam még biztos a rajtnál abban, hogy le tudom futni. 

Beindult a gépezet...

2009.09.12. 17:14 | b.agoston | Szólj hozzá!

Címkék: verseny futás hétköznapi félmaraton

 Augusztus utolsó hetében kétszer edzettem csak, másfél+3 kör, a többi idő a pihenésé és a ráhangolódásé volt. Aug. 28-án, pénteken a rómain voltunk osztállyal, 30-án volt a Veni Sancte, 31-én pedig már suli. Az első hét még viszonylag kibírható volt. Hétfőn, kedden pénteken és szombaton voltam csak edzeni, szerda-csütörtök a továbbiakban is pihenőnap marad. Szombaton egy nagyon jó tempójú szigetkört futottam, de elengedtem a végét. 

Szombat este misén voltunk, utána pedig meglepetés-parti volt, nem számítottam rá, nagyon jó volt. Amikor jöttünk föl, és apa felcsöngetett, meg amikor nem mentünk be a szobába, az gyanús volt, de előtte semmit sem sejtettem, pedig sokan eljöttek. 

Másnap volt a félmaraton, és osztálykirándulásra is akkor indultunk. Eredetileg délben indultunk volna, de azt áttették kettőre, végül Julival csak a négyes vonattal mentünk. De előbb a félmaraton. (Most csak röviden, egy külön bejegyzést írok majd róla.) Nagyon jól esett, majdnem végig mosolyogtam, ha a végén kockáztatok(?), ment volna két órán belül is, de inkább biztosra mentem, 2:01"59" a hivatalos időm, 4 perccel jobb, mint terveztem, 6'/km helyett 5'47"-es ezreket futottam, a második fele lett kicsit lassabb, de ott is haton belül volt. A részidőm 16 km-nél (3 szigetkör) 1:32 körüli, ez is PB. A végén, a Lehel úton untam egy kicsit, egy perc biztos, benne maradt. De nem baj, legalább lefutottam, ráadásul, egész jó idővel, pedig nem is igazán edzettem rá sokat. 

Utána haza, ebéd, tusolás, aztán irány a vonat, kényelmesen elértük, még helyünk is volt. a kirándulás és a lelki gyak' is jó volt, de erről is írok majd egy bejegyzést. Tegnap este jöttünk haza.

Ma edzésen szkiff, 3 kör alap, jövő hétvégén diákolimpia (+Róma megbeszélés), egy hétre rá Tisza-kupa. 

Most röviden ennyi, az ígért dolgok pedig valószínűleg ma este. 

Szép délutánt! :D 

Nyár vége felé

2009.08.23. 22:54 | b.agoston | Szólj hozzá!

Címkék: verseny hétköznapi félmaraton ob

 Hazajötttünk Balcsiról meg Ausztriából. Csak röviden: láttuk Steyrt, jártunk az Óperencián (Ober Enns=Ennsen túl), voltunk Linzben, (Európa Kulturális Fővárosa 2009-ben), és Mozart és a Muzsika hangja városában, Salzburgban. Balcsin pihenés, lustálkodás, néha kis úszás, futás. Voltunk Földváron, a fixüléses OB-n, az ifit megnyertük :D Már csak egy hét van a nyárból és 2 a félmaratonig. 

Röviden ennyi, holnap lehet, többet írok. Délután megyek futni a Szigetre, remélem, bejutok a Margithídról (erre kevés esélyt látok), ha nem, kerülhetem meg a féll várost...

Jó éjt! :) 

Futás - félmaraton

2009.06.28. 20:00 | b.agoston | 2 komment

Címkék: futás félmaraton

 Futás…

Kis koromban nemigen szerettem. Sőt, még gyalogolni sem. Amikor gyorskoriztam, 2-3 ligetkört kellett futni, kevesebbet, mint a többieknek (mert kezdő voltam), de nem szerettem. Aztán tavasszal elkezdtem evezni (2004 márciusában). Néha kellett, Gabinál (Farkas Gabi, az első edzőm) mindig egy Margithidat futottunk, ez akkor 12 percembe tellt. Emlékszem, amikor először indultunk el szigetkörre, de nem futottuk végig, csak egy kis kört, mert nem bírtuk volna. Péternél (Reisinger Péter, a második) aztán átvette a helyét a foci, ritkán futottunk csak; kezdetben Árpádhidakat, később is legfeljebb egy-egy kört. Nem szívesen csináltuk, bár tudtuk, hogy kell.

Úgy előttem vannak még mindig a lecsalt szigetkörök – főleg telente, mert hát kinek volt kedve a hóesésben loholni? Szinte soha nem futottuk végig, a minimum, hogy a Szállodáknál bejöttünk, és a Zenélőkútnál ki, így kikerültük az Árpádhidat és a szigetspiccet (nem nyertünk vele sokat, csak azt a pár percet, amit futás helyett sétával töltöttünk). Néha-néha lelkiismeret-furdalásom volt miatta, nem is írtam be soha az edzésnaplóba azokat a köröket, amelyeket nem futottam végig. De még mindig nem szerettem.

Jöttek a hegyifutások, a Hármashatár-hegy (HHH) emelkedőivel. Eleinte ezt sem szerettem, de Péter megtanított, hogy kell lejtőt futni. Az emelkedők sajnos azóta sem mennek, de lejtőt kevesen futnak nálam gyorsabban. A panorámakört hosszúnak és unalmasnak tartottam. E mellett még sokszor jeges is volt a pálya, nem egyszer estem el. A legemlékezetesebb „landolásom” a következő volt: Péter futott mögöttem, elcsúsztam még valahol a reptér előtt az erdőben. Nagyon fájt mindkét térdem, de egy pillanatra sem engedett megállni. Nagyon fájt mindenem. Mindig azt hittem, hogy már csak egy kanyar, és vége; de sokszor nem is. Nem szerettem a hegyet. Egyszer Kristóf (alias Csíkos) kölcsönadta a rádióját, és rájöttem, mennyivel jobb úgy. Közben rádöbbentem, hogy a reptéri emelkedőig kell csak kibírnom az erdőt, onnantól már simán kibírom; egyrészt túlvagyunk a felén, másrészt több a lejtő, mint emelkedő.

Az ezt követő szezon a betegségem miatt kicsit kiesett edzések tekintetében. Küzdöttem, de vagy két évig nagyon nem ment semmi.

A hegyifutások miatt kértem következő karácsonyra mp3-lejátszót. Ekkor már Anna (Buday Anna, aki azóta már dr.) volt az edzőnk. Nem futottam soha gyorsan, de kezdtem élvezni a hegyet. Bár már voltak két csúcsos edzések is, főleg a tél vége felé, ezeket utáltam, de kezdtem végig bírni a szigetkört. De csak ennyit, mert egész szezonban hiányzott az állóképesség, hiszen két évig (főleg telente) nem edzettem annyit, mint amennyit kellett, lehetett volna.

De aztán idén télen!

Valahogy mindig úgy alakult, hogy nem fértünk föl az ergókra* Petivel (Szilassy Péter, akivel idén együtt indulunk az Országos Bajnokságon [Szegeden, július 17-19 között] kormányos nélküli kettesben, kormányos négyesben, utánpótlás kielboatban és nyolcasban), így mindig futás lett a vége. Azt hiszem, már egyszer futottam duplát, de nem volt nagyon jó. De idén volt jópár két kör, sőt, olyan is, amikor 3 nap alatt 6-7 kört is letudtunk. Egyre jobban megszerettem a futást. Rájöttem valamire, de erről majd később!

Néha az elvet, hogy mindig MI futunk, untuk, bár futni szerettünk. Egy ilyen dupla közben létrehoztuk a Danubius Futó Clubot (DFC). Én pedig már korábban eldöntöttem, hogy egyszer szeretnék hosszabb távokon is indulni. Ki is tűztem magam elé a célt: szeptember 6-án félmaraton. Volt időszak, amikor biztos voltam benne, hogy őszre képes leszek lefutni, sőt, volt, amikor azonnal indulhattam volna, neki a huszonegynek, ment volna, igaz, később el is bizonytalanodtam. Egyik nap orvostól későn értem le edzésre, és nem volt kedvem se ergózni, se kondizni, szó nélkül elindultam, ls lefutottam életem első tripláját. Már előtte kiszámoltam, hogy 6’/km tempó, az kb félórás szigetkör, amit bármikor tudok (elvileg?) futni, ezzel 2h 6’ a félmaraton, ezt tűztem ki magam elé célul. 30’, 35’ és 31’ lett, 1:36’ összesen, ha erre mégegy 31 perces kör jön, megvan a cél. Itt jött egy kis bökkenő. Amikor ezt futottam, már nem éreztem teljesen jól magam, két nappal később pedig kijött a tüdőgyulladásom. Másfél hétig nem edzhettem, az utána levő időszak pedig a vízreszállás és pakolás miatt újabb két hét érdemi edzésmunka nélkül. A majd egy hónap kihagyás viszont eléggé visszavetette a formámat, és megint nem ment semmi, a szimpla körök sem mindig "működtek", hát még a vissza Árpádok, vagy a kettők… A Vivicittá 12 km-én többször is elbizonytalanodtam, hogy végig tudom-e futni, és szeptemberre fel tudok-e készülni a félmaratonra. Lefutottam, de többször is belesétáltam, és 74 perc 12 km-en nem acélos idő, 35 perces köröknek felel meg. De legalább magamnak meg tudtam mutatni, hogy néha elég lehet a puszta akarat is, mégha más nincs is. Ja, és különben sincs már visszaút, mert még a Vivicittá előtt beneveztem a Nike Budapest Nemzetközi Félmaratonra. Tudom, hogy menni fog, csak akarni kell; de azt nagyon!

Apropó, akarat. Említetem, hogy rájöttem valami fontos dologra. Ez pedig az, hogy mire való a futás? Néhány dolog gyorsan eszembe jutott:

1) Szégyen a futás, de hasznos
2) Ép testben ép lélek
3) Nem lehet nagyon rossz, hiszen annyian művelik

Sokan azt mondják, hogy jobb futópadon futni, mint mondjuk a Szigeten, mert nem olyan unalmas. Na, ezt nem értem, az ilyeneknek nincs lelkük. Való igaz, a futás – mint az evezés is – ciklikus sport, monoton. De pont ezért nem unalmas. Meglepő, ugye? Igen, az, ehhez kellett jónéhány évig szenvednem, hogy rájöjjek. Mivel a mozgás megy magától, nem kell folyamatosan arra koncentrálnod, elég időd marad minden másra. Na persze, nem a beszélgetésre gondolok, mert az nagyon fárasztó. De ott a táj, a Margitsziget vagy a HHH környezete. Nem sokszor figyel meg valamit úgy az ember, mint futás közben. Ha az ember fáradt, mindennel próbálja magát elfoglalni, hogy ne érezze a fáradtságot. Néha úgy érzem, hogy csukott szemmel le tudnám futni a kört, – nyilván, mert ott a gumi, azon; de tudnám folyamatosan, merre mi van – és az ember különböző pontokat jelöl ki magának; pl. hol nézi meg az óráját, vagy hol melyik szélén fut a guminak, esetleg hol ugrik fel, megnézve, eléri-e már azt a faágat, amelyet hónapok óta nézeget. A tájon kívül is van mit csinálnod, ember, jöjj rá, ember vagy! És mivel ember vagy, kaptál a Teremtőtől egy „golyót”, amit mindig a nyakadon hordasz. És abba meg kaptál gondolatokat. Ha unatkozol, morfondírozz, gondolkozz az élet nagy kérdésein, vagy hogy mit csináltál aznap, mit fogysz másnap; vagy hogy kedvenc matek(faktos)tanárunktól lopjunk ötletet, egy matekfeladaton. Időd van, sportolsz, de a szellemedet is rendbe teszed. Ehhez persze az kell, hogy ne bömböljön semmi a füledbe. Lehet persze, úgy is, de az már nem az a futás. A zenével amúgy is vigyázni kell. A kezedet ne foglald le, az kell a futáshoz, meg energiát vesz el a futástól. Egy lassú szám pedig nagyon lelassít, egy túl pörgős pedig azonnal „ellövetheti minden puskaporodat”, hamar kifuthatod magad. Bár, ha jó zenét előre beállítja az ember, akkor néha segíthet, ha az ember nagyon fáradt.

Remélem, kezditek érteni, mit jelent nekem, mint egy amatőr futónak a futás. Most már csak azt szeretném leírni, mi is az a félmaraton, és miért akarom annyira. A versenyt rendező BSI (Budapest SportIroda, www.futanet.hu ) mottója erre a távra: „Elég hosszú, hogy nagyon büszkék lehessünk a célbaérésre, de nem annyira hosszú, hogy ne látszódjon a vége” a NIKE főszponzor pedig így aposztrofálja: „A legyőzhető távolság”. S hogy miért vállalkozok rá? Egyrészt mert tudom, hogy képes leszek lefutni, másrészt szeretem a kihívásokat (utóbbit már egy-kétszer megtapasztalhattátok…).

És bár tudom (Vörösmarty után szabadon – egyik kedvenc versem a Nem tudhatom… [Radnóti] után), hogy menni fog, mennie kell, de nagyon jó lenne, ha néhányan eljönnétek, és a pálya szélén bíztatnátok, mert hosszú az a 2 óra, szükségem lehet rá. 

 

Szeptember 6-án 10 órakor rajtolunk a Városligetből, és 12:06-kor szeretnék célba érni. (A rajtszámomat már tudom: 1299.) A pontos útvonal még nem ismert, mert sok az építkezés a városban. De szeretném, ha néhányan (egy-egy később-) megbeszélt helyen várnátok a mezőnyt, benne engem is, és segítenétek a cél felé, hogy aztán szeptembertől továbbra is egymást segíthessük a célok (pl. az érettségi) felé [ez de költői lett! J].

Ha ráértek, és jönnétek szurkolni, írjatok ide gyönyörű írásom alá egy kommentbe, hogy jönnétek, vagy küldjetek egy e-mailt, a címemet megtaláljátok balra fent, de azért itt megismétlem: b.agoston91@citromail.hu , de akár az osztályhonlapon keresztül is jelezhettek; azt, hogy hol találkozzunk, kb mikor, és hogy esetleg mi legyen nálatok (pl. víz, szőlőcukor, stb), majd megbeszéljük, csak jó lenne, ha mihamarabb tudnám, hogy kikre számíthatok.

 

Az évnyitón, a suliban :S  és esetleg a könyvosztáson találkozunk, de remélem, szeptember első vasárnapján is! Addig is szép nyarat kívánok mindenkinek! Mozogjatok sokat! :D

__________________________
* ergo/ergó/ergométer = egy evezős gép, amelyen egy mini computer is található, ami méri a sebességet, a megtett utat, stb. (Ja, borzasztó unalmas és fárasztó)

 

Biziosztás után

2009.06.18. 21:39 | b.agoston | Szólj hozzá!

Címkék: bizonyítvány félmaraton

 Edzésen peror, 40' kemény. Egész jól mentünk, egy perorhoz képest futott a hajó, 24-25 körüli tempóval. A végére azért jól elfáradtunk, de élveztem. A leevezést kivéve nagyjából volt balansz is, helyenként közelített a teljesen egyensúlyi helyzethez. (Ezt jól "megaszondtam") Másfél kiságban fért ki, kicsit a rakodó fölé mentünk. Lefelé viszont már elfogyott az erő, de amikor húztuk, és nem csorogtunk, beszélgettünk, még azt is ki lehetett bírni, nem volt vészes. Végül még nem fejeztük be a kondit, majd egyszer talán. 

Holnap reggel 7 és du. 3, utóbbi a várva-várt nyolcas, serdülők az ifik ellen. Kiváncsi vagyok, milyen lesz...

Délután biziosztás volt. A TeDeum szokás szerint hosszú és unalmas, de mindenki beszélgetett a mellette ülővel. Sajnos alig lehetett hallani valamit. Aztán az osztályban megkapruk a bizit, rég nem volt ilyen jó: 4,71. Mat és biosz dicséretes, a fizika csak azért nem, mert az utolsó röpim (az osztályozó napján, szerdán) négyes lett. Ez van. Angol négyes(!), szorgalomból ötöst kaptam. A többi egyértelmű volt.

Szóval a jegyek:
Irodalom: 4 jó
Nyelvtan: 5 jeles
Történelem: 4 jó
Angol: 4 jó
Német: 5 jeles
Matematika: 5 jeles
Fizika: 5 jeles
Biológia: 5 jeles
Rajz: 4 jó
Testnevelés: 5 jeles
Társadalomismeret: 5 jeles
Mozgókép- és médiaismeret: 5 jeles
Hittan: 5 jeles
Fizika emelt: 5 jeles
______________________
tanulm. átlag: 4,714

Magatartás: 4 jó
Szorgalom: 5 példás

"Matematika emelt szintű előkészítő és biológia tantárgyakból dicséretet kapott"

"Német tantárgy 11. és 12. évfolyamok anyagából osztályozóvizsgát tett 2009. április 15-én, jeles eredménnyel."

Kb. ennyi. 72 órát hiányoztam, igazolatlanom természetesen nincs. És idén életemben először megúsztam beírás nélkül is. Egy osztályfőnöki és egy igazgatói dicséret az ellenőrzőmben. Ilyen jó bizim szerintem soha sem volt, legfeljebb alsóban... :) 

Ja, és végül még annyit, hogy a BSI ma megküldte a rajtszámokról és azok átvételéről szóló tájékoztatót, "a keresztségben" az 1299-es számot (bocsánat, ahogy Horváth Pál mondaná, a 3*433-as számot) kaptam. Nekem tetszik. Bár nem ezen múlik sem az idő, sem hogy le tudom-e futni :D

Most ennyi, holnap dupla edzés.
Jó éjt! 

 

süti beállítások módosítása