Ágó blogja

Idén az elmúlt szerintem két évtized legtélibb tele volt. Aminek akár örülhettem is volna. De későn kapcsoltam.

Szóval, tavaly viszonylag jól összeraktam a felkészülési tervemet a Vivicittá félmaratonra, hogy ott egyéni csúcsot döntsek. Ami végül nem sikerült ugyan, de alapvetően az elrontott verseny miatt, mert az állapotom amúgy tökéletes volt. Úgyhogy idénre hasonlót terveztem.

Szóval tavaly ugye úgy volt felépítve a szezon, hogy a Zúzmarán 10, a BSZM-en 15 km-ig kell tartanom a tervezett tempót, és így kb. 6-6 hét alatt kellett mindig újabb 5-6 km-rel kitolni a teljesítményemet/állóképességemet. És ez alapvetően sikerült is, két jó futással meg az elrontott Vivicittával. Ebből vezettem le azt a tervet, hogy a félmaraton egyéni csúcsomhoz elvileg kicsit 5 percen belüli tempós 10 km tartozna - azaz a félmaratonom alapján azt eleve tudnom kéne. Szóval a tavalyi módszerrel az 1:45-ös félmaraton meglehetne: a Zúzmarán 10-ig kell tartani azt, ait elvileg már amúgy is tudnék addig, a BSZM-en pedig 15-ig.

Csakhogy, egyrészt a Vivicittá idén a húsvét időpontja (április 5.) és a választási év miatt a szokásosnál három héttel korábban van, azaz a BSZM után jóval kevesebb idő, talán 2 hét lett volna csak, ráadásul a Balaton Szupermaratonon a Befutó 15km helyett aznap is félmaratont lehetett volna futni. Így azt nem vállaltam be, felkészülésként sem. (Ez sajnos azt is jelenti, hogy az utolsó BSZM-ből kimaradtam. Magát a versenyt is sajnálom, mert ez volt az, ahol esélyét láttam, hogy egyszer sok év múlva talán benézzek az ultra világába...) Maradt tehát a Zúzmara mint egyedüli tesztverseny. Ami azért is kellett (volna), mert az a helyzet, hogy a 10 km-es egyéni csúcsom átlaga lassabb, mint amennyivel félmaratont tervezek futni. Tehát azért azt az egyénit nem lett volna rossz legalább 10-en megcsinálni előtte.

A szezont egyébként hasonlóan építettem fel, decemberben alapozás, lényegében csak lassú futások, résztáv nincs, legfeljebb a hosszú végén versenytempó pár kilométer. Aztán december legvégétől némi résztávozás is, ami a Zúzmara előtti bő két hétben indult volna be igazán. (Aztán Zúzmara után még egy kis alapozás-szerű kevesebb résztávval, aztán egyre több és gyorsabb futás.)

Csakhogy (törrrténelemtanárom szava járása jut eszembe: „itt jön egy nagy DE"...) szilveszterkor megjött a tél, és hosszasan kitartott. Azaz pont amikor jöttek volna a résztávozások, akkor volt minden havas-jeges, sőt az atlétikai stadion és a parkja is bezárt hetekre. Küszködtem, hogy valahol alkalmas helyet találjak (valamennyit futni még csak-csak lehetett, gyorsan futni egyáltalán nem), már a futópad is felötlött bennem, aztán másfél hét szenvedés után stratégiát váltottam: engedjük el a Zúzmarát, mert mindegy, inkább menjünk helyette sífutni, a felkészülésben az is segít, állóképességet is növel, meg végre lehet.

Így is tettem, de sajnálom, hogy igazából két hetet elpocsékoltam. Amikor lehetett volna jókat sífutni. Végül kétszer voltam a Normafán (illetve háromszor, de a legelső alkalommal nem sikerült sífutni, de az egy másik történet), plusz kétszer ide a parkba is lementem(!), annyira jó hó volt. Sőt igazából a parkban még jobb is volt a hóminőség, mint a Normafa sífutópályán, mert nem jeges volt, hanem rendesen letaposott hó. Tök jó lett, tényleg kár, hogy nem sikerült időben out of the box gondolkodnom...

Na, a Zúzmara. Azt ugye tudtam, hogy gyorsító edzésem nem nagyon volt, csak alapozásból meg nem valószínű, hogy menne az 50-en belüli 10 km, pláne a lépcsőzéssel, főleg úgy, hogy nyilván azért a budakalászi pályán meg a Megyeri hídon is számíthattunk jeges szakaszokra (nem sok volt amúgy, alapvetően jól futható volt). Mindenesetre a Versenytempót úgy állítottam be, hogy a tervezett+30másodperc legyen a célidő (az a becslésem, amit a tavalyi verseny is megerősített, hogy a két lépcsőzés kb. 30 másodperces időveszteséget okoz - részben maga a lassabb haladás, meg a lépcsők térségében és a híd alatti GPS-es távolságmérési hiba miatt). Ez nyilván nem lett meg, ami viszont hiba, hogy nem is gondoltam arra, hogy azért legalább a tavalyi PB-nél lehetne jobbat futni. De arra nem is figyeltem, nem is lett meg (50:58 volt tavaly, idén 51'10"). Nem vagyok benne biztos, hogy ha külön figyelek rá és megpróbálom, akkor ne lett volna benne az a 12 másodperc idén, de a Vivicittá szempontjából mindegy is.

A helyzet tehát változatlanul az: 4'58,6"-os átlaggal tervezek félmaratont futni, hogy a 10 km-es legjobb futásom 5'05,8"-es átlaggal volt. Nem elképzelhetetlen, 10 km-en nem sokat versenyeztem (a korábbi 1:48:34-es egyénim is jobb tempójú volt, mint a korábbi 10 km-es egyénim...), Strava 1:41-en belülre becsül, és az edzéstempók alapján is meglehet. De harcolni kell majd, és rá leszek szorulva az iramfutókra (mert magamtól nem hiszem, hogy menne). De akkor se leszek csalódott, ha nincs meg az 1:45, de az egyéni sikerül.

Ez utóbbi egyébként veszélyes, nagyon edzem az agyamat, hogy nem szabad csak azért elengednem, mert az egyénihez úgyis elég lassabban futni. Amíg lehet, harcolni kell az 1:45-ért, legfeljebb nem jön össze. De az nem fér bele, hogy mondjuk 10-től vagy 15-től már csak az 1:48-at nézzem.

A szezontervet egyébként nem befolyásolja az, hogy mi lesz a kimenetel (esetleg talán azt, hogy lemegyek-e novemberben ismét Siófokra, illetve ott 14-et vagy 21-et futok-e). A Vivicittá után egy lazább hét, minimális vagy nulla futással (de úszás mindenképp, talán bicikli is), aztán felkészülés az UB-ra (a tényleges edzéstervet befolyásolja az eredmény, persze), aztán május elején 5 km-en valami (nem feltétlenül PB-run, de azért erőset futni). Aztán alapvetően lazább időszak. Júniusban a futóesten 10km, de csak teljesíteni (a Tizesmániához a másik kettő automatikusan meglesz). Szeptemberben WizzAir FM, de csak edzésként, a célverseny a Spar Maraton keretében a 10 km, ott PB, 50 percen belül, lehetőleg sokkal. (A terv elmenni 5-6-7-8 km-ig az 50 perces iramfutóval, onnan meghúzni.) Aztán novemberben esetleg Balaton Maratonon valami, akár csak egy laza 14km, vagy rámenni az ottani 1:11-es rekordomra. Vagy esetleg FM, de iramfutó nélkül nem biztos. Esetleg Szeged, ott iramfutó is van, domb meg ott se.

De most aludni kell, közel a verseny. A Zúzmara meg zúzmarás volt, na és? :)

Régóta meg akartam írni ezt a bejegyzést a 2025-ös Vivicittáról, amelyiken úgy jártam, mint az egyszeri béka a fazékban, aki nem veszi észre, hogy megfő. Most viszont már muszáj megírnom, amíg még legalább valami emlékem van − mielőtt vasárnap felülíródik minden.

Mert így vagy úgy felül fog íródni, vagy azért, mert sikerülni fog az 1:45, akkor annak öröme fogja felülírni, vagy pedig nem sikerül - akkor pedig az újabb sikertelenség teszi. Meg azért is írom meg, hogy felidézzem, mi az, amire idén is figyelni kell. Mert idén kicsit hűvösebb lesz ugyan, de egyáltalán nem biztos, hogy annyival, hogy az ne okozhasson gondot.

Na, de akkor jöjjön a 2025-ös Vivicittán való megfővésem története.

...avagy:

„old records are to be broken”

...avagy2: MEGCSINÁLTAM!

...avagy3: 1:48'24" PB

Szóval, megvan. Úgyhogy jöhetnek a magyarázatok. :)

Az angol mondatot a The Running Channel Club egyik bejegyzéséhez tett kommentem végére írtam (az volt a kérdés a félmaratonos csoportban, hogy milyen fázisban tart épp a felkészülésünk, és írtam, hogy épp a rekordkísérlet hetében vagyok - és a régi rekordoknak meg kell dőlniük).

Másodszor is megcsináltam. A 4 órás cél ugyan nem lett meg, az új egyéni csúcs azonban igen: 4:07'37" lett.

Fal nem volt, de a lábaim elfáradtak. Vagy valami ilyesmi történt. A legnagyobb bajom a frissítéssel volt, ami okozhatott kiesést a ritmusból, ami pedig azt, hogy hamarabb elfáradtam, mint kellett volna. De valószínűleg a 4 óra semmiképp nem volt reális.

A kilométer mennyiség szerintem nagyjából rendben volt, viszont kellett volna még néhány hosszabb futás, amit viszont nem sikerült beiktatni. (Talán majd újabb 10 év múlva :) )

Az is érdekes még, hogy míg az első maratonom után szinte minden kilométerről tudtam valamit írni, és még most is nagyon sok emlékem van róla, erről a másodikról nem sok emlékezetes pillanatom van. De azért megpróbálom végigvenni, mi is történt.

Ez lesz a második.

Szóval, úgy döntöttem, ismét belevágok. És azt hiszem, fel is vagyok készülve, bár a 'maranoia' azért elkezdődött nálam is. Pedig... A héten visszanéztem a 2015-ös edzésnaplómat. És az az érzésem, hogy szinte egyáltalán nem voltam akkor felkészülve. A legkeményebb hetem akkor kb. 42 km volt, most múlt héten futottam "csak" ennyit, amikor már a rápihenés időszaka volt.

Na, de szép sorjában. Nagyon rég írtam, sokmindenről kéne, a Vivicittáról például egy hosszabbat mindenképp szerettem volna, nem is mondtam le róla, de a maraton előtt mindenképp akartam legalább egyet írni. Haladjunk időrendben.

A Vivicittán való megfővésem után elég kedvetlen voltam. Mert minden nagyon jól indult, aztán úgy jártam, mint az egyszeri béka a fazékban. Két hetem volt kipihenni magamat az Ultrabalatonig. Ott bő 21 km-t futottam, éjjel. Nem volt nagyon rossz futás, de kb. 15-nél nagyon elfáradtam. A csapat ideje elég jó lett, bár 4 másodperccel kifutottunk a tervezett 19 órából.

Ez után kissé átterveztem a szezonomat. A maratoni nevezést végleg elhatároztam (ugyanakkor a 3:45-öt elvetettem, egyértelműen a cél a 4:00, de legalábbis PB), ugyanakkor csak másodlagos cél lett, elsődlegesen novemberben a Balaton Maratonon fogom megpróbálni a félmaraton PB-t, 6 héttel a maratoni után. Két hét pihenő (egy szinte vagy tényleg teljes, meg egy laza hét) után egy közepes-kemény-közepes ciklus, majd egy hét rápihenés a terv. Mivel a Budapest Félmaraton nem volt kérdéses (ezzel váltam JFK taggá), így a félmaraton mániából 3 meglett volna. Szóval a futóesten bevállaltam egy félmaratont, de lazán, 6 fölötti tempóval, egyáltalán nem volt cél gyorsan futni, végig kocogós volt (2:06'39").

De még előtte beiktattam egy kicsit pörgősebb időszakot, és két 5 km-es futóversenyt, az e-on business run-t az Atlétikai központban, meg az Eötvös 5km-t. Mindkettő viszonylag jó lett, de persze nem PB (23'29" e-on, lépcsőkkel, és 23'51" 5vös5).

Aztán a futóest, nyárindításként. Aztán a nyár. Alapvetően sikerült végig futni, az OB hete volt, amikor csak egy 7 km-es futás jött össze, az is Szegeden. De az legalább jól esett, meg pihentem is kicsit. Aztán nyáron sikerült végig nagyjából tervszerűen edzeni, mindig kb egy héttel előre raktam össze a tervet, voltak hosszabb futások meg résztávozások is. Amikor nem jöttem Pestre, vasárnapokat kivéve minden nap futottam, 30-40 km-eket hetente. Plusz volt a Gyulai István Memorial, a mennyit futsz 100-on keretében 14,28-at futottam. Aztán láttuk Mondo Duplantis 629-es világcsúcsát (amit azóta a tokiói vb-n még egy centivel megdöntött).

Aztán ősz elején jött a félmaraton. A terv az edzés volt, egy fast finish longrun, azaz 15-16-ig a kétórás iramfutóval terveztem menni, onnan pedig a félmaratoni cél tempómra gyorsítani, ezzel kb az az idő jött volna össze, ami FM-en kelleni szokott a kalkulátorok szerint a 4 órás maratonihoz. A tervem hamar megdőlt, mert a nagy tömeg miatt nem tudtam közel menni az iramfutóhoz, bő kétperces hátrányból meg felzárkózni se lehetett megpróbálni se. Így saját zsíron kellett megoldani; ami nem lett volna feltétlenül baj, de nem erre készültem. Így kicsit lassabb volt az eleje a tervezettnél (kb. 1 perccel 15-ig), de utána sikerült jó tempót jönni, 20 körül meg is előztem őket, és végül kb. fél perccel lettem csak lassabb, mint terveztem (1:56'49"). Szóval összességében jó futás volt.

Aztán némi regeneráció után jött a kemény blokk, a félmaraton hete 55 volt, utána "csak" 52, majd jött a mindenidők hete, egy 73,9 km-es héttel, benne egy 29 km-es kocogással Szarvason, a Körös-körül a Körös körül futófesztiválon. Lementünk 3 napra családosan, és hatalmas buli volt. (Megbeszéltem, hogy a félmaratonra hadd húzzak rá még egy kört (+7,2km), a longrun kedvéért. Az eredeti terv az volt, hogy két laza kör után tolok egyet az 5:40-es, maratoni tempómmal, majd laza a végére, de eléggé meleg volt, és nem annyira esett jól, mint szerettem volna, így a gyorsítás elmaradt, de azért nem lett nagyon rossz. 2:18'42" volt a 21,6km, 3:10' a 28,8km.) Bevállaltam/-tunk egy váltót is, ami azt jelentette, hogy bő egy órával a hosszú futásom után először a kisfiamat kísértem végig az 1450 méteres körön (erősen... motiválva őt...), majd annyi pihenéssel, amíg feleségem körbeért, jött a saját ugyanilyen köröm. Én hülye meg, elkezdtem futni. 3-400 méter után ránéztem az órámra: tempó: 4:10/km. Mondtam magamnak: te hülye, de akkor már legalább fussuk végig. És meg is előztem összesen három váltót. Ami a legnagyobb meglepetés volt, a férfi felnőtt csapatok között 3. helyen végeztünk, így dobogóra állhattunk. És kaptunk egyebek mellett ajándék sört is a "szomszédvárból", Békésszentandrásról. :) És azon a héten volt amúgy a céges sportnapunk is. Még szerencse, hogy a tájfutópályák idén rövidre sikerültek.

Utána már lejjebb is vettem a terhelést, "csak" 49 és 42 km lett a két következő hét. Ezen a héten 17,3-nál tartok, ma volt egy félórás laza, és szombaton lesz még egy 20-25 perces átmozgató, vasárnap meg a maratoni. Az utolsó 15+ edzés múlt vasárnap volt (két héttel maratoni előtt), eredetileg még két nappal korábbra szántam, de így sikerült, az utolsó 10+ pedig pénteken. Hétfőn még toltam egy utolsó rövid résztávosat, de ez a hét már nagyon laza, igaz, az órám már majdnem egész múlt héten siránkozott, hogy nem edzek eleget.

Strava szerint múlt hét közepén 4:01 eleje volt a várható maratoni időm (akkor tartotta optimálisnak a kiengedést, azóta ezt növelte, de nem hiszek neki... :D ). Szóval a cél a 4 óra. És szerintem fel vagyok készülve.

A novemberi FM PB tervről már írtam, de a jövő évi szezon is kezd körvonalazódni. Az biztos, hogy a Vivicittára max félmaratont tervezek. Ha ősszel nem sikerülne a PB, akkor az lesz a terv, ha összejönne, akkor megpróbálom az 1:45-öt. A tavasz második fele és a nyár még bizonytalan, ahogy a Budapest Félmaraton tempóterve is, de a jövő évi maraton keretében a 10k PB-met akarom majd megfutni, az 50 perces iramfutóval, és a végén esetleg még hajrázva is. Az 50 is egyéni csúcs lenne, de nem feltétlenül elérhetetlen a 48-cal kezdődő idő. De az még a jövő zenéje.

Most lassan be is kéne fejeznem, mert még az idézeteket, frissítési tervet, iramtáblázatokat véglegesíteni kéne, és aludni se ártana...

De azért pár szót arról, hogy mik is az érzéseim. Amikor tavaly belevágtam a félmaraton felkészülésbe, még úgy indítottam, hogy "nincs már annyi időm, mint régen, úgyhogy okosabban kell csinálnom". Okosabban is csinálom, de az időt jobban beosztva (és igen, néha korán reggel is futva...) most már ténylegesen többet futok, mint annak idején. Amit a maratoni edzésnaplóm is igazol.

Hogy mi lesz, arra biztosat nem tudok mondani, felkészültem, szerintem jól, az edzéstervem szerintem jó lett (elképesztően élvezem az összeállítását), meg is csináltam, a tempók jól mentek, szóval minden kerek. (Mivel a félmaraton egyéni csúcs a fő cél (@5:09), a tempókat annak megfelelően választottam, azaz a "maratoni" tempóm 5:20, a tényleges tervhez viszont elég az 5:41. Szóval elvileg 4 óra alatti is lehetne a felkészültségem. De a 4 óra a tényleges cél, legkorábban 40 után gyorsítok csak.)

Szóval fel vagyok készülve, a frissítés is nagyjából ki van találva (az izoitaltól tartok, kipróbáltam, és bár nagy bajt nem okoz, nem is túl jó sajnos, szóval kissé átterveztem a frissítésemet). Amit lehetett, megtettem, de a maratonin tényleg bármi megtörténhet, ennyi rutinom már van. És ha a második félmaratonomból, második 30 km-emből stb. indulok ki, akkor pláne eshet ez még nagyon rosszul. De pozitív vagyok. Legrosszabb esetben nem jön össze a 4 óra és/vagy a PB sem. Legalább lesz miért még egyszer megpróbálni. De összejön. (És attól persze lehet még több maratont futni.)

Nem ígérem, hogy írok még addig. De vasárnap A NAP. :)

A mostani kedvenc idézetem amúgy Zátopektől van:

Men, today we die a little.

(Emil Zátopek at the start of the Olympic Marathon)

Zseniális. (Azt a versenyt megnyerte amúgy.)

Már majdnem két hete volt a Vivicittá, mégsem írtam. Ennek az az oka, hogy nem jött össze a cél. Sajnos.

Rögzítsük a szikár tényt, 1:52:49 lett, a valaha volt 4. legjobb félmaratonom (a harmadik mindössze egy másodpercre volt). De mindegy, egyetlen cél volt, az 1:48:34, attól nagyon messze voltam.

Az ok: minden bizonnyal a meleg. Rettenetesen megfőttem, de erre csak a végén jöttem rá.

Úgy jártam, mint a fokozatosan melegített béka, egészen a legvégéig nem realizáltam, milyen nagyon meleg is volt.

Nem lesz ez túl hosszú poszt, mert holnap van A nap, és még van némi tennivalóm a pihenés előtt. Pár gondolatot azonban le akarok írni még. 

Szóval, holnap 9-kor a Margitszigetről elrajtol a Vivicittá félmaraton, rajtszámom 5978. A célom a 2011-ben ugyanezen a versenyen futott egyéni csúcsom, az 1:48:34 megdöntése. Mindegy, mennyivel, ha csak 1 másodperccel is, de legyen meg. Egy 14 éves csúcsnál tökmindegy, mennyivel dől meg, ideje megdőlnie. 

2011, azt hiszem, az volt az első félmaraton a Vivicittá keretében, és jókor volt, azon a télen tényleg rengeteget futottunk. Meg ab ovo télen futottunk többet. Ez utóbbi mondjuk azóta se változott sokat. Minden más (némi túlzással) viszont igen. Messze nem tudok úgy és annyit edzeni, mint akkoriban, szóval az egyetlen lehetőségem, hogy jobban (okosabban, hatékonyabban) csináljam. És ezt megtettem. A kérdés, hogy ez elég-e. 

A versenydrukk bennem van, meg tudom, hogy közbe jöhet kb bármi, de mégis, majdnem biztos vagyok, hogy meg kell tudnom csinálni. Még akkor is, ha a mai napi rápihenés azért nem volt ideális. De azt hiszem, azért az elég jó szintet elérte. 

Azt gondolom, a szükséges munkát beletettem, az edzéseket elvégeztem, már csak be kell fejezni a munkát. Le kell aratni a munka gyümölcsét. Az se lesz könnyű, persze, de messze nem annyira melós, mint volt az elmúlt 5 hónap az alapitással, az építkezéssel, a gyorsításokkal, a sok-sok edzéskilométerrel. Ja, és nem lesz nehezebb, mint a maratoni volt, tíz éve. (Igen, annak is már tíz éve, de durva...) 

De a munkát be kell fejezni. Ez a terv holnapra. 

Ezt fogom megcsinálni. 

A szél nem fog zavarni. A NAK futóköre is szokott szeles lenni, a Margitsziget is. Vihar nem lesz, ami lesz, azt megoldom. A meleg se fog zavarni, majd többet iszunk. Minden más meg úgyis jó lesz. 

Jó'ccakát! 

Ui. Maratoni mottóm volt, most is jó lesz: 

Győzd le magadat, és legyőzted a világot! 

(Szent Ágoston)

A félmaratoni egyénicsúcs-döntő edzéssorozatom második tesztversenye a Balaton Szupermaraton keretében rendezett, Befutó 15 km versenyszám volt március elején (9.). A cél alapvetően ugyanaz volt, mint január közepén a Zúzmarán: a tervezett félmaratoni tempóval végigfutni. 

Szeretem ezt a versenyt, egyrészt a Balaton miatt, ilyenkor, az év elején, távol a szezontól még olyan csendes, ráadásul a vonatozós szezonomat is el tudom indítani, végre van alkalom. Kár, hogy odafelé nem nagyon van más opció, mint a Flirtön szenvedni Fehérvártól Akarattyáig. Visszafelé Siófoktól az IC már rendben van. 

Na de a verseny. A tanulságot ezúttal úgy lehetne összefoglalni: egyáltalán nem haszontalan rendesen megtanulni a pályát, beleértve a hossz-szelvényt. Furcsa ezt egy olyan verseny után leírni, amin nem először indulok, sőt ahol már biciklivel is mentem párszor, de mégis. 

Ennyit arról, hogy rendszeresen fogok írni... De nem adom fel.

Mivel viszont ez az eddigi két legjobb (futó) versenyem volt a Zúzmara és a BSZM, ezért mindenképp akartam írni róluk. Sőt tulajdonképen hosszabb futások során már többször is megfogalmaztam, hogy mit akarok írni, de nem jutottam odáig, hogy le is írjam. Na de most:

Szóval, készülök a félmaraton egyéni csúcsom megdöntésére, a két hét múlva esedékes Vivicittá félmaratonon. Saját magam által készített edzésterv alapján, amit nagyon élvezek, mind a szezon megtervezését, mind a konkrét edzésterv készítést, mind pedig annak végrehajtását. Ja, és persze a folyamatos alakítgatását, egyrészt mert nem mindig tudok mindent pont aznap megcsinálni, másrészt pedig azért figyelembe veszem az érzéseket is. Mára például eredetileg egy bemelegítéssel és levezetéssel együtt kb. 40 perces, sprintelésig gyorsuló fokozó futást jelentő Polar running tesztet terveztem, de a csütörtöki edzés után úgy éreztem (illetve láttam a kardióterhelések alapján), hogy a közepes hét végére most már csak egy laza futás kell, nem kell ennyi pulzusemelés. Szóval végül csak egy 6 km-es laza kocogásra mentem ma el. Még egy kemény hét lesz, aztán az utolsó, laza, rápihenős, rákészülős hét. (Így viszont a hétfői edzésbe beleteszek némi kis HRZ5-ös futást is, mert igazán magas pulzusos edzésem egyáltalán nem volt, hetek óta – ez lett volna a fő motiváció a running teszthez is.)

Na de vissza a két versenyre. De előbb a szezonomról.

 Majdnem két órán át tartott, amíg tegnap este leírtam, ami a(z első) maratonimról eszembe jutott. Sőt, kevesebbet, mert néhány dolog még ki is maradt. Gondolkoztam, hogy azt a posztot egészítsem-e ki, vagy legyen még egy, ez utóbbi mellett döntöttem. Ahhoz képest, hogy úgy érzem, nem sok mindenre emlékszem az első maratonimból, mégis, összesen több mint három órán át tartott leírni, amire emlékszem belőle. Jó, persze, nem csak a 4 óra, 8 perc és 34 másodpercben történtekről írok ezekben a posztokban, de azért a nagy részük mégis csak a 42 195 méter közvetlen történetét írja le. Szóval, a második, és valószínűleg nem az utolsó hosszabb posztom az első, és valószínűleg nem az utolsó maratonomról.

A maraton 30-nál kezdődik.

 Bármilyen, maratonnal kapcsolatos tanács-listát olvas az ember, mindig szerepel benne ez az intelem. Egyszerűen azért, mert tényleg ott kezdődik. Fejben fel voltam erre készülve, tudtam, hogy „ott kezdődik". De tulajdonképpen fogalmam sem volt róla, hogy ez pontosan mit is jelent. Az előző posztban leírtam, hogy a közepe felé 2 kilométerenként számoltam vissza, ezt nem terveztem előre, de így jött ki: 26-tól már csak 3 szigetkör (ilyet viszonylag sokszor futottam már különösebb rákészülés nélkül is), 28-nál jön az a pont, ameddig ha kibírom, teljesült a 2. számú cél is; 30-nál meg elkezdődik a maraton. 28-tól, abban a bő tíz percben, ami 30-ig hátra volt, komolyan úgy éreztem magam, mint a rajt előtt. Semmiféle fáradtságot nem éreztem, viszont volt egy kis izgalom bennem, hogy mit is jelenthet vajon az utolsó 12 kilométer.

 Ahogy hétfő hajnali posztomban megígértem, részletesebben is leírom, hogy hogyan is zajlott az első maratonim. Emlékezetes volt, az biztos. És abban is biztos vagyok, hogy máskor is meg fogom próbálni, sőt a 4 órán belüli időt is.

"The marathon. How an average runner becomes more than average."

 Amikor még a felkészülés utolsó heteiben megkérdezték tőlem, hogy mi a célom a maratonon, azt a három dolgot mondtam, amit szombat este is leírtam. A háromból kettő teljesült is, a harmadikra, a 4 órára is látszott némi esély, de a biztonságra törekedtem, és végül meg sem próbáltam. Az utolsó 8 km-en kellett volna 1-1 perccel gyorsabban futni hozzá, ez azért nagyon sok lett volna. De különösebb gond (és elbizonytalanodás) nélkül célba értem, sőt még „fal" sem volt; és 28-ig tényleg semmi gond nem volt. De haladjunk szépen időrendben.

 Maratonista vagyok!

 Megcsináltuk, lefutottuk! Peti is, és én is célbaértünk. Az időm: 4:08'34", elsőre nem is rossz.

 Majd még lesz hosszabb poszt is, de most aludni kéne. Röviden azért leírom, mi volt. A legfontosabb, nem volt fal. 30 után kezdett nehezedni, de nem volt hirtelen nehézség. Ahogy fogyott a táv, az utolsó tíz kilométer fokozatosan lett egyre nehezebb. A Margitsziget környékén nagyon szenvedtem, a Nyugati téri felüljárótól viszont egészen rendben volt, sőt az utolsó két kilométerre még jócskán tudtam erősíteni. Az első felén 5:30-5:45 közötti kilométereket futottam, a második felében nagyobb volt a szórás, ott bőven akadt 6 perces ezer is, sőt egy hétperces is. A hangulat nagyon jó volt, a futótársak biztatása is jól esett, ami a hátamon lévő "első maratonom" feliratnak is köszönhető.

 A másik fontos, hogy - bár reggel még eléggé esett - a rajt előtt kevéssel szinte teljesen elállt az eső, és végig legfeljebb szemerkélt, így a 12-15 fokkal együtt tökéletes futóidő volt. Legfeljebb a pocsolyák okoztak gondot, amiket kerülgetni kellett. De ez a legkevesebb. :)

 A maratoni célbaérés semmihez sem hasonlítható. Talán kicsit az OB-győzelemhez, de ez egészen más. Az csak pár percig tartott, az szinte könnyű volt. Itt, ahogy fogyott a táv, egyre inkább sejtettem, hogy meglesz, de tudtam, hogy még nagyon nehéz lesz. Aztán az utolsó 5-6 kilométeren minden ezer után egyre inkább elhittem, hogy sikerülni fog. Nagyon fájt, most is fáj, lépni sem tudok, kicsit "még a létezés is fáj". De megérte. Maratonista vagyok.

 Szóval, hogy Pheidippidészt (Φειδιππιδης), a marathóni hírvivőt idézzem ismét:

Νενικήκαμεν (Nenikékámen), azaz Mi győztünk!

Folytatás? Félmaraton még sokszor, talán 30 kilométer is néha-néha. Maratoni? Egyszer biztosan. Lehet, hogy jövőre, de az is, hogy csak évek múlva. Nagy élmény, de kell a motiváció, a fej, anélkül nem lehet megcsinálni.

Ma ért véget a MESZ 120. Evezős Országos Bajnoksága. Péntek délután Faragó Tomival a férfi kiel-ben, egy szoros és izgalmas versenyben harmadik helyen végeztünk, így bronzérmesek lettünk.
Harcban voltunk az ezüstért is, de hátrafelé még ennél is jobban kellett figyelnünk. (Előttünk amúgy a Csepel és a Külker csapata végzett, utóbbiak féltávnál hatalmasat robbantottak, de erről majd később, mögöttünk a Budapest EE két hajója, és a Mosonmagyaróvár ért célba.)
A hétvége többi részét szurkolással, és némi pihenéssel töltöttem, holnap elvileg ismét OB after a klubban, aztán (a múlt héten véget ért technikusi gyakorlatom, és az OB után kezdődhet a nyári pihenés. De közben a TDK-mmal is kéne foglalkoznom.
Mára befejezem, álmos vagyok. A futamokról, meg magáról a Bajnokságról majd egyszer (talán, ha lesz rá időm) írok még.
Jó éjt! :)

- Ezt írtam még a nyáron, közvetlenül OB után, de nem sikerült ide bemásolnom, így november közepére sikerült ezt pótolnom. 
(Azóta zajlik egyébként az utolsó félévem a BSc diplomaírás előtt, egy tárgyat (menedzsment) már teljesítettem is. Meg még nyáron a MÁV KFV-nél a technikusi gyakorlatot, azt hiszem, hasznos volt. Talán még azt említem meg hirtelen, hogy októberben (a hetedik teljesített félmaratonom után) futottam egy 30-ast (2:58'39"). Egyszer ha lesz időm, ezekről is beszámolok majd.) :) 

Ezt eddig is tudtam, és el is hittem, bár a napokban kezdett irreálisnak tűnni, hogy még mindig van.

De úgy néz ki, tényleg van!

Igazából most nem lenne szabad írnom, de gyorsan azért megteszem. :)

Ezen a hétvégén van OB, idén Velencén - az okokat a szövi leírta a honlapjára, csúnyát nem szeretnék írni, így inkább nem kommentálom, miért ott -, igazából már ma is tart. Peti Hannoverben van, én idén alig edzettem a suli mellett (a mennyiség még talán elérte a magam által minimálisan elfogadhatónak tartott szintet, de a minőség...), így az a kérdés, hogy miben induljak, komoly fejtörést okozott. Főleg, hogy technikusi gyakorlatom van még ezen a héten. (Sőt most is, de már végeztem a feladatommal, úgyhogy nem lesz gáz, hogy írok.)

Hogy miért is akarok indulni, ha nem edzettem? A hangulat miatt, ami Velencén nem lesz az igazi, de valami csak marad a szegedióbéfílingből; de főleg a versenyzés élménye miatt. Na de miben induljak? Nyilván csak a kiel jöhetett szóba, de ugye Peti Németországban van. A "párkeresést" nehezítette, hogy idén hoztak egy szabályt (ami szintén megérne egy misét, de majd talán máskor), hogy csak az indulhat, aki idén még nem versenyzett. Így a lehetséges társak nagy része kiesett. Sőt tulajdonképpen mindenki, főleg hogy én erről csak a nevezési határidő hetében értesültem. Amiatt, hogy így igencsak gyenge lesz a mezőny, Hörbi, aki az év nagy részét külföldön töltötte, vállalta, hogy elindul velem, de nem sikerült sportorvosit szereznie ebben a két hétben. Ez a hét elején derült ki, de a nevezés hete óta folyamatos hangulatváltozásaim vannak. Akkor ugye hogy nincs, akivel indulhatok :(, aztán, hogy van :), aztán megint nincs. A héten pánikszerűen írogattam rá emberekre, és kérdeztem meg mindenkit, aki elvileg szóbajöhetett, de vagy sportorvosijuk nincs, vagy pénteken még nem érnek rá. Aztán ma reggel, amikor már tegnap este majdnem (csak majdnem!) feladtam a lehetőséget, akkor kaptam egy üzenetet. És most úgy néz ki, hogy sikerül indulnunk.

Feladás. Nem, soha. Azért lettem 2009-ben bajnok, mert feladtam? Azért van már 5 félmaratonom?
Ha nem jönne/jött volna össze, akkor is holnap reggel 6:59-ig nem lennék hajlandó beadni a lemondási papírt, mert mindig van remény. S mint Muhammad Ali mondta, impossible is just a big word (...) impossible is nothing. Tegnap, 34 órával a csere utolsó lehetősége előtt (holnap 8.30-as első futam előtt 90 perccel, azaz 7.00) 34 órával azt mondtam, hogy 10^-46 az esélyem, majdnem semmi. De a 10^-46 is nagyobb, mint nulla! És úgy néz ki, tényleg nagyobb!

Szóval nem adhatod fel!

Hogy mi is van velem mostanában, azt majd máskor.
Lassan majd hazamegyek, bedobálom a cuccokat a táskámba, aztán kigurulok Kelenföldre, levonatozom Velencéig, majd átgurulok Sukoróra a pályára. És holnap 9.15-kor előfutam, majd a tervek szerint 16.37-kor F 2x+ döntő. És ott lesz, ami lesz, mert mindig van remény.

"Impossible is just a big word thrown around by small men who find it easier to live in the world they've been given than to explore the power they have to change it. Impossible is not a fact. It's an opinion. Impossible is not a declaration. It's a dare. Impossible is potential. Impossible is temporary. Impossible is nothing."

Muhammad Ali

Ez a bejegyzés valamikor 2012. július közepén születhetett, de most (2014.01.02. 0.40) vettem észre, hogy nem élesítettem a vázlatot. De most pótlom ezt a hiányosságot, bár a poszt enyhén hiányos.

A Bledi verseny azóta is egy szép emlék, bár valószínűleg értelmetlennek tűnik, hogy mi oda elmentünk. :)

______________________

Nem is emlékszem, mikor írtam utoljára.

Azóta nemcsak hogy elkezdődött, véget is ért a félév. Na de haladjunk sorban.

A Super Bowlba nemcsak hogy belenéztem, végignéztem. Szerveztünk egy matekversenyt Miskolcon a félév elején (pontosabban csak a Dürer nevű csapatverseny döntőjét), átvészeltünk egy elég nehéz félévet, most meg az OB-ra készülödünk. Úgy-ahogy, inkább csak készülgetünk. Ja, merthogy valahogy mégis rávett valami (én se tudom, mi), hogy induljak el ezen az OB-n is. Mert sok értelme nincs, de sebaj. Az egyetlen pozitív ezzel kapcsolatban a bledi szombati két pálya. Ott pénteken egy előfutamban voltunk a Čop-Ŝpik duó ellen (is) mehettünk. A rajtnál még közel voltak (talán el is kaptuk őket), a célig az erős oldal-ellenszélben két percet kaptunk, ami sok. Szombaton viszont az előfutamban és a kisdöntőben is csak bő fél perc hátrányt szedett össze velünk a Hale-Bop, és jól is ment. (A bledi nemzetközi regattával egyidőben zajlott az ifi EB, ahol két érmet tudtunk összeszurkolni a magyar csapatnak.)

 Előző posztom óta nagyon sok idő telt el. Tegnap farsang volt, ami miatt ma reggel nyolctól este hétig aludtam, így bele tudok nézni a Super Bowl-ba, pedig holnap nyolctól este hatig egyetem. 

Hogy mi történt azóta, hogy nem írtam, csak röviden: 

OB: dubló, a Hale-bop-ban mentünk, nagy élmény volt, pláne, hogy kisdöntőt is húzhattunk, 12./13 lettünk. Olyan érzés, mint amikor Trabantból Ferrariba ül az ember, sikerült kiülni és futtatni, nagyon jó volt. A felnőtt csapat nem szerepelt jól, különösen a fiú normálsúlyú csapat ment rosszul, 0 arany, de azért pár érem összejött. Köztük mi is kielben, Polivka Balu kormányzásával 3. hely, az esélyesek nem jöttek el, de azért örültünk neki :) 

OB után egy hónapig nem akartam lemenni, pihentem, aztán két hétig lejártam, majd évadzáró volt, onnantól viszont karácsonyig nem jutottam le edzeni, nem volt időm a házik és zh-kra készülés miatt. Meg kicsit rosszul is osztottam be az időmet. Új edzőnk van, Finya, a volt szöv.kap, jó edző, és foglalkozik is velünk, csak edzeni kell. OB júliusban lesz, 4 nap, de nem tudom még, akarok-e indulni... 

Egyetemen megírtam első pótpót ZH-mat, és megszereztem életem első egyetemi kettesét, és örülnöm kellett neki, FaFalból (Fa-, falazott- és kőszerkezetek, HSZ, MET, EAT hibrid tárgya) a PPZH-n több mint 100-ból csak heten mentünk át, megírhatatlanul nehéz volt. K*csög tárgy volt, de már vége, nem épül rá semmi, ennyi :D 

Az átlagom kicsivel 4 alatti, 3,97, az ÖDI-m 4,1. Utakból lehettem volna jobb, 5 és 4,5 házik, és majdnem ötös, de csak négyes zh-k után 4,45-re jöttem ki, négyes. A Fafal lehetett volna hármas, a többi szerintem reális jegy lett. 

Következő félévben végre jön a vasúti pályák, és elkezdem rendesen a TDK-mat is. A tárgyak érdekesnek tűnnek, bár nem könnyűek és sok lesz a házi. 

Ezen a hétvégén a már említett farsang volt az Equusban az osztállyal, jövő héten a Dürer (főleg matek, de fizika és kémia is) versenyen szervezünk Miskolcon, azt követő héten Budai Egyházközségek Bálján táncolunk Borimmal. 

Most befejezem, remélem, nem kell újabb négy és fél hónapnak eltelnie a következő bejegyzésemig... Hajrá Patriots (vs NYG, félidőben 10-9), aztán jó éjt! :) 

___________________________

OB 2011. szeptember 25-25, Szeged

FF 2x EF1 Szombat 11:15
1. SZOSI
2. BEE
3. Külker
4. Csepel
5. MTK
6. DNHE (Szilassy Péter, Bersényi Ágoston) 3'14,29  7'03,94

FF2x KiD Szombat 15:54
1. Csepel
2. Műegyetemi EC
3. SZOSI B
4. MTK B
5. BEE B
6. DNHE 3'45,65   7'31,18

FF 2x+ Vasárnap 14:21
1. BEE   3'47,23
2. Külker B    3'56,07
3. DNHE (Szilassy Péter, Bersényi Ágoston, (c) Polivka Bálint) 3'58,98
4. Ganz   4'00,66
5. Mosonmagyaróvár  4'17,82
6. Külker A  5'54,17

 

 ...OB-ig. És 6 a végéig. Nem csak az OB végéig... 

Rég írtam, éjfél elmúlt, s nem tudok aludni, gondoltam, írok. 

OB-n dubló, kiel, aztán vége. Legalábbis nagyon valószínű, hogy vége. Mert még mindig nem látom értelmét a folytatásnak. A hajók jól mennek, de csoda lenne, ha ez elég lenne bármire. Úgyhogy azt hiszem, ez az a pont, amikor azt kell mondanom, hogy ennyi. Akár lehetett volna előbb is, de így alakult, ez az OB arról szól majd, hogy ezt a plusz egy évet a tavalyi bőgésem óta (OB-n ültem a pálya szélén és zokogtam...) ne bánjam meg... 

Nem akarom abbahagyni, de nem akarom folytatni sem. Szeretném, ha lenne értelme folytatni, de azt hiszem, semmi. Ennyi. 

Csütörtökön utazunk, hétvégén OB. Szokott helyen, szokatlan időben. 
szombaton 11:15 F2x EF, esetleg 15:50 KiD (ehhez egy hajót kéne lehúzni)
vasárnap 9:54 F kiel EF, 14:20 D, ehhez egy hajót kell lehúzni. 

Tsza-kupán ezren nagyon jü pályát húztam szkiffben, 500-on a szkiff rajtnál beragadtam, dublónál meg szar volt a beállítás, s az első csapás szétcsúszott, esélytelen volt. De az ezer tetszett. Csak kár, hogy a szkiff nevezésem elmaradt OB-ra. Na mindegy. 

Megpróbálkozom az alvással... 

Jó éjt, s hajrá Danubius! :D 

(Először megjelent: 2011.07.29. 00:00)

Szomorú, ámbár nem váratlan hírt közlök. Szezon végén abbahagyom az evezést (a versenyzést mindenképp).

A döntésem nem hirtelen és minden, csak nem elhamarkodott. Konzultáltam is néhány érintettel, és ez a végső döntésem.

 Ma rángattam. Elégedett vagyok vele, főleg, hogy alig edzettem a télen, talán maradt benne egy másodperc körüli. De ne legyünk telhetetlenek, belülre kerültem a bűvös 7 percen, úgy érzem, OB-ig 6:40-re le fogom tudni vinni. 
_____________________
2000m Time: 6:58,3  (1:44,5/500m)  Spm:32  p=306W, w=79,7kg (p/w=3,839W/kg) 
Splits: 500m: 1:39,7 (1:39,7  Spm:33) 1000m: 3:24,0 (1:44,3  Spm:33)  1500m: 5:10,7 (1:46,7  Spm:31)   2000m: 6:58,3 (1:47,9  Spm:33)
______________________

Csak tőszavakban a múlt hétről. A szkeptikus konferencia érdekes volt (hamarosan írok egy összefoglalót róla); Sá bulija pedig nagyon jó :D A statika plusz ZH nem lett rossz, de nem is max.pontos. A szil.tant nem tudom, sehogyan sem érzem. És nagyon nehéz. Az ép.infót megint nem tudom, 5 számot kellett leírni egy lapra, arra kapunk majd pontot...

A héten kétszer is voltam reggel edzeni, jól estek, érdemes volt. Ja, és elkezdtem (nagyjából) a kiírt edzéseket végezni. Ma úgy döntöttem, hogy nem a kiírt 4x3000m-t húzom le, hanem tépek egy felmérőt (hétvégén volt az ergoOB Mohácson, Peti 6:56,6-ot húzott). Nem bántam meg, bár amitől féltem, hogy a második fele nem lesz épp leányálom, beigazolódott, az átlag is ezt mutatja. De viszonylag jól ment :)

Most befejezem, de elkezdem a Szkeptikus összefoglalóját. Jó éjt! 
 

 Hát, nem sikerült. Nemhogy győzni, a dobogó sem. Pedig meg lehetett volna. Da hát a sport és a volna viszonya... 

Na, röviden. Elmaradt az előfutam (szerencsére - erre majd még visszatérek), döntőre most is megkaptuk a Schell'-t. Rajt után vezettünk, 500-nál 2-3. helyen eveztünk, Peti fogott két rákot (majd kevéssel a cél előtt még egyet), a tempó 30 alatti volt, így megvertük magunkat... Esélyünk sem volt, de így is csak 10"-t kaptunk a bajnoktól, 5. hely, de akár nyerhető is lett volna. Volna. De az előfutamból nem is jutottunk volna be. Így pedig ez mázli...

Hogy mi lesz a jövő?! Hát, nem tudom... Lehet, hogy ez volt az utolsó OB-m, de hogy jövőre sem fogok többet edzeni, mint idén, az biztos. Meg jó lenne, ha az edző is foglalkozna velnk, legalább egy kicsit, mert a jelenlegi formában ennek semmi értelme. Ha mégis indulok, az csakis azért lesz, hogy javítsunk, és újra nyerjünk. De ezzel a kérdéssel őszig nem foglalkozok... 

Amúgy a szegedi hét (leszámítva a meleget, meg azt, hogy sok értelmeset nem csináltunk) viszonylag jól telt, de erről majd legközelebb írok... 

Holnap reggel le kell majd pakolni a hajókat, este buli lesz, majd megyünk Balatonra. CSütörtökön kiderülnek a ponthatárok, audusztus elején pedig osztállyal Velence. De szeptemberig semmi evezés, csak futás, mert idén is félmaraton szeptemberben... 

Most megyek, holnap lehet, hogy többet is írok erről a hétről, de csalódottságomban és fáradtságomban eltávozok... Szép nyarat! 

 Szokás szerint meglehetősen régen írtam... Azóta sok-sok minden történt :)

Először is, leérettségiztem, nem is rosszul, sőt... 92-vel a fizika a legrosszabb, és van két 99-em is (matek, német). BME-ÉŐK építőmérnökre és -KSK közlekedésmérnökire 444, TTK matekra 434 pontom van. Úgyhogy 22-én nem sok aggódni valóm lesz. ;) 

Ami az érettségivel jár, az az, hogy el is ballagtunk. Volt egy jó kis bankettünk, azóta a napi két edzés is megvan. Minden jó is lenne. De azért egyetlen osztályom hiányzik... Nem is kicsit... A sok ökörködés, az aranyköpések, a beszélgetések, meg minden. Augusztusban lesz egy hét együtt Velencén. de az már nem olyan... Valahogy együtt kéne tartani a bagázst amellett, hogy túl is kell lépni. De nem könnyű 12 év után. 

A bizim is remek lett, 4,86 nagyon régen volt utoljára. Csak két négyes, de az is vicc, amikből: hittan, rajz. 

Edzéseket zúzzuk, nyomjuk a kieleket, idén is jó lenne nyerni (FF 2x+), de nem lesz könnyebb, mint tavaly... De edzünk, két Kiságakat tolunk, kormányossal. Úgyhogy hullák vagyunk már tőle. Vidékbajnokságon az új kvalifikációs rendszer miatt perorban kellett indulnunk (klubérdek), egy kemény alaptempón lejöttünk. Előtte 2--oztunk vagy ötöt, de nem volt 40 km bennünk. Most viszont kiel mellett dublózunk még, de abban nem sok esélyünk van. 

Most kb., ennyi, holnap Velencén úszunk (a tavalyi fogadás teljesítésének is nevezhető), vasárnap meg (galopp) derby. Amúgy meg zajlik a foci-vb. 

Na, mentem XD 

Szép estét!

PS. Remélem, hamarosan fogok még írni... :D 

 Hát, sokminden történt előző írásom óta. 

Először is Tisza-kupa. Végül szombaton Jocóval volt Peror, és Peti helyett TiBával négyes és vasárnap Petivel peror. Szombaton mindkét számban 4 induló volt, negyedikek lettünk. Jocóval egész jól jöttünk, pedig messze volt ugyan a dobogó, de Jocó másodszor ült perorban... A négyest végül olaszvillásan szereltük fel, és én kormányoztam, a dobogót elérhettük volna. Vasárnap ötszázon nem jöttünk túl jól, öt indulóból 5.-ek lettünk, de még a 3. helyezett (Varga) Béláék sem voltak messze :). Végül nem ez lett az utolsó ifi versenyem, hanem egy héttel később az Öböl-kupa. Nyolcasban harmadikok lettünk, bár meglehetett volna a második is, de majdnem elvesztettük a harmadikat is. 

Az Öböl-kupa estéjén indultunk Rómába, Ward Mária rendalapításának/látomásának, nem is tudom, egészen pontosan, minek, de a Congregatio Jesu 400 éves jubileumi ünnepségére. Busszal mentünk Bécs-Klagenfurt-Villach-Udine-Padova-Firenze útvonalon, este 9-kor indultunk, másnap fél négykor értünk a Szent István házhoz. 24 fős zarándokcsapatunkból (ebből 3 sofőr) a sofőrökön kívül én voltam egyedüli fiú, de más országokból sem sok férfi érkezett. Most a programokról csak a teljesség igénye nélkül írok: 
Láttuk: Falakon kívüli szt. Pál bazilika, Circus Maximus, Forum Romanum, Trevi-kút; Szt. Péter tér, -bazilika, Vatikán; sok-sok templom ;)
Az ünnepségsorozat keretében programok, amiken részt vettünk: Közös nyitó ünnepség és koncert (Piazza del Popolo), pápai audiencia (a 6. sorban, kb 10 m-re a pápától ültünk), közös ünnepi szentmise (szt. Ignác templom), A CJ és az IBVM generelátusának (fő-fő-fő központjának) bemutatása, fogadás (hatalmas eszem-iszom :P)
A csapattal csütörtök este, a búcsúvacsora egy pizzázóban volt, fogyasztottunk rendesen pizzát és bort ;) 
Péntek du. 3-kor indultunk haza, Firenzénél dugóba kerültünk a sztrádán, az osztrák-olasz határtól pedig sokat esett, és szombat délelőtt fél 10-re értünk haza. 

Olaszországban végig nagyon meleg volt, és a nap csak úgy égetett, itthon pedig elért minket az ősz. Szalagavatóig már csak 5 hét, ebből egy az őszi szünet... 

Ma is táncpróbánk volt, edzésre holnap megyek, de valahogy nem hiányzik... :S De ez van... Mára ennyi, nagyon sokat tudnék még írni, de nem fogok most, talán majd egyszer, ha több időm lesz. 

Jó éjt! 

 Ma volt a Diákolimpia Velencén. de előbb a hét eseményei.

Hétfőn keringőpróba, suli, edzés (szkiff (NDK 1x)). Kedden 4 óra + előtte fizika Pál tanár úrral, utána orvos, fél 4-re értem haza (fél 1-re mentem). Szerdán 3 óra után sportorvoshoz távoztam, nem ment nagyon lassan (gyorsan sem), időben hazaértem és edzésre is (négypár (új NDK 4x): Viktor, Peti, Álmos, én). Csütörtökön szokásos, suli+ edzés. Utóbbin feleveztünk az öbölbe (NDK 1x), ott mentem egy kört, majd kikötöttünk leszereltük a hajókat és felraktuk a szállítóra, mert a BEE vitte őket diákolimpiára. Pénteken suli, benne fizika (HP), végén táncpróba, edzeni nem mentem, későn értem volna csak le, és úgysem lett volna normális edzés. 

 Vasárnap délelőtt volt a verseny (2009. szeptember 6.), a Városligetben. Előző estére szervezték Anyáék a 18.  szülinapi meglepetéspatrimat, és aznap délután mentünk osztálykirándulásra.

Szóval, vasárnap. A rajt 10-kor volt, 9-re már odamentünk, hogy legyen idő bemelegíteni. A család többi tagja (apát kivéve) a 3,5 km-es Ligetkört futotta negyed 11-től. A bemelegítés: 3-4 oda-vissza volt a rajt és a Millenniumi híd között, majd gimnasztika, nyújtás. Ja, és hogy a Városliget szellemét megidézzem, hozzá kell tennem, amit még ezelőtt 5-6 évvel a gyorkoris időkben "tanultam", azaz. hogy a 3 legjobb száraz (é. nem jégen) bemelegítési mód egyike - a futás és a radiátor mellett - a NŐ. XD Na jó, ezt nem gondoltam komolyan, de kellett a futásomhoz az is, hogy Meli eljött. A rajt előtt közvetlenül is beszélgettünk még, a feszültséget levezettem, mert nem voltam még biztos a rajtnál abban, hogy le tudom futni. 

 Augusztus utolsó hetében kétszer edzettem csak, másfél+3 kör, a többi idő a pihenésé és a ráhangolódásé volt. Aug. 28-án, pénteken a rómain voltunk osztállyal, 30-án volt a Veni Sancte, 31-én pedig már suli. Az első hét még viszonylag kibírható volt. Hétfőn, kedden pénteken és szombaton voltam csak edzeni, szerda-csütörtök a továbbiakban is pihenőnap marad. Szombaton egy nagyon jó tempójú szigetkört futottam, de elengedtem a végét. 

Szombat este misén voltunk, utána pedig meglepetés-parti volt, nem számítottam rá, nagyon jó volt. Amikor jöttünk föl, és apa felcsöngetett, meg amikor nem mentünk be a szobába, az gyanús volt, de előtte semmit sem sejtettem, pedig sokan eljöttek. 

Másnap volt a félmaraton, és osztálykirándulásra is akkor indultunk. Eredetileg délben indultunk volna, de azt áttették kettőre, végül Julival csak a négyes vonattal mentünk. De előbb a félmaraton. (Most csak röviden, egy külön bejegyzést írok majd róla.) Nagyon jól esett, majdnem végig mosolyogtam, ha a végén kockáztatok(?), ment volna két órán belül is, de inkább biztosra mentem, 2:01"59" a hivatalos időm, 4 perccel jobb, mint terveztem, 6'/km helyett 5'47"-es ezreket futottam, a második fele lett kicsit lassabb, de ott is haton belül volt. A részidőm 16 km-nél (3 szigetkör) 1:32 körüli, ez is PB. A végén, a Lehel úton untam egy kicsit, egy perc biztos, benne maradt. De nem baj, legalább lefutottam, ráadásul, egész jó idővel, pedig nem is igazán edzettem rá sokat. 

Utána haza, ebéd, tusolás, aztán irány a vonat, kényelmesen elértük, még helyünk is volt. a kirándulás és a lelki gyak' is jó volt, de erről is írok majd egy bejegyzést. Tegnap este jöttünk haza.

Ma edzésen szkiff, 3 kör alap, jövő hétvégén diákolimpia (+Róma megbeszélés), egy hétre rá Tisza-kupa. 

Most röviden ennyi, az ígért dolgok pedig valószínűleg ma este. 

Szép délutánt! :D