Ágó blogja

Már majdnem két hete volt a Vivicittá, mégsem írtam. Ennek az az oka, hogy nem jött össze a cél. Sajnos.

Rögzítsük a szikár tényt, 1:52:49 lett, a valaha volt 4. legjobb félmaratonom (a harmadik mindössze egy másodpercre volt). De mindegy, egyetlen cél volt, az 1:48:34, attól nagyon messze voltam.

Az ok: minden bizonnyal a meleg. Rettenetesen megfőttem, de erre csak a végén jöttem rá.

Úgy jártam, mint a fokozatosan melegített béka, egészen a legvégéig nem realizáltam, milyen nagyon meleg is volt.

Nem lesz ez túl hosszú poszt, mert holnap van A nap, és még van némi tennivalóm a pihenés előtt. Pár gondolatot azonban le akarok írni még. 

Szóval, holnap 9-kor a Margitszigetről elrajtol a Vivicittá félmaraton, rajtszámom 5978. A célom a 2011-ben ugyanezen a versenyen futott egyéni csúcsom, az 1:48:34 megdöntése. Mindegy, mennyivel, ha csak 1 másodperccel is, de legyen meg. Egy 14 éves csúcsnál tökmindegy, mennyivel dől meg, ideje megdőlnie. 

2011, azt hiszem, az volt az első félmaraton a Vivicittá keretében, és jókor volt, azon a télen tényleg rengeteget futottunk. Meg ab ovo télen futottunk többet. Ez utóbbi mondjuk azóta se változott sokat. Minden más (némi túlzással) viszont igen. Messze nem tudok úgy és annyit edzeni, mint akkoriban, szóval az egyetlen lehetőségem, hogy jobban (okosabban, hatékonyabban) csináljam. És ezt megtettem. A kérdés, hogy ez elég-e. 

A versenydrukk bennem van, meg tudom, hogy közbe jöhet kb bármi, de mégis, majdnem biztos vagyok, hogy meg kell tudnom csinálni. Még akkor is, ha a mai napi rápihenés azért nem volt ideális. De azt hiszem, azért az elég jó szintet elérte. 

Azt gondolom, a szükséges munkát beletettem, az edzéseket elvégeztem, már csak be kell fejezni a munkát. Le kell aratni a munka gyümölcsét. Az se lesz könnyű, persze, de messze nem annyira melós, mint volt az elmúlt 5 hónap az alapitással, az építkezéssel, a gyorsításokkal, a sok-sok edzéskilométerrel. Ja, és nem lesz nehezebb, mint a maratoni volt, tíz éve. (Igen, annak is már tíz éve, de durva...) 

De a munkát be kell fejezni. Ez a terv holnapra. 

Ezt fogom megcsinálni. 

A szél nem fog zavarni. A NAK futóköre is szokott szeles lenni, a Margitsziget is. Vihar nem lesz, ami lesz, azt megoldom. A meleg se fog zavarni, majd többet iszunk. Minden más meg úgyis jó lesz. 

Jó'ccakát! 

Ui. Maratoni mottóm volt, most is jó lesz: 

Győzd le magadat, és legyőzted a világot! 

(Szent Ágoston)

A félmaratoni egyénicsúcs-döntő edzéssorozatom második tesztversenye a Balaton Szupermaraton keretében rendezett, Befutó 15 km versenyszám volt március elején (9.). A cél alapvetően ugyanaz volt, mint január közepén a Zúzmarán: a tervezett félmaratoni tempóval végigfutni. 

Szeretem ezt a versenyt, egyrészt a Balaton miatt, ilyenkor, az év elején, távol a szezontól még olyan csendes, ráadásul a vonatozós szezonomat is el tudom indítani, végre van alkalom. Kár, hogy odafelé nem nagyon van más opció, mint a Flirtön szenvedni Fehérvártól Akarattyáig. Visszafelé Siófoktól az IC már rendben van. 

Na de a verseny. A tanulságot ezúttal úgy lehetne összefoglalni: egyáltalán nem haszontalan rendesen megtanulni a pályát, beleértve a hossz-szelvényt. Furcsa ezt egy olyan verseny után leírni, amin nem először indulok, sőt ahol már biciklivel is mentem párszor, de mégis. 

Ennyit arról, hogy rendszeresen fogok írni... De nem adom fel.

Mivel viszont ez az eddigi két legjobb (futó) versenyem volt a Zúzmara és a BSZM, ezért mindenképp akartam írni róluk. Sőt tulajdonképen hosszabb futások során már többször is megfogalmaztam, hogy mit akarok írni, de nem jutottam odáig, hogy le is írjam. Na de most:

Szóval, készülök a félmaraton egyéni csúcsom megdöntésére, a két hét múlva esedékes Vivicittá félmaratonon. Saját magam által készített edzésterv alapján, amit nagyon élvezek, mind a szezon megtervezését, mind a konkrét edzésterv készítést, mind pedig annak végrehajtását. Ja, és persze a folyamatos alakítgatását, egyrészt mert nem mindig tudok mindent pont aznap megcsinálni, másrészt pedig azért figyelembe veszem az érzéseket is. Mára például eredetileg egy bemelegítéssel és levezetéssel együtt kb. 40 perces, sprintelésig gyorsuló fokozó futást jelentő Polar running tesztet terveztem, de a csütörtöki edzés után úgy éreztem (illetve láttam a kardióterhelések alapján), hogy a közepes hét végére most már csak egy laza futás kell, nem kell ennyi pulzusemelés. Szóval végül csak egy 6 km-es laza kocogásra mentem ma el. Még egy kemény hét lesz, aztán az utolsó, laza, rápihenős, rákészülős hét. (Így viszont a hétfői edzésbe beleteszek némi kis HRZ5-ös futást is, mert igazán magas pulzusos edzésem egyáltalán nem volt, hetek óta – ez lett volna a fő motiváció a running teszthez is.)

Na de vissza a két versenyre. De előbb a szezonomról.

Sok-sok éve nem volt bejegyzés. De most, hogy újra a maratonira (is) készülök, rájöttem, milyen jó, és az edzések és maga a verseny tervezése szempontjából is hasznos, hogy annak idején olyan sok mindent leírtam, szóval úgy gondoltam, megpróbálom ismét leírni az edzéseimet. 

Szóval nem annyira a napjaimról fogok írni, főleg nem a gondolataimról (bár ilyen ötleteim is vannak, de azt biztosan nem itt, hanem esetleg majd egy másik felületen...), hanem az edzéseimről, felkészülésemről. Szóval ez egyfajta edzésnapló lesz. Nem feltétlenül azért, mert bárkit érdekelne rajtam kívül. Hanem mert engem fog érdekelni majd évek múlva, hogy hogyan is volt ez. 

Ez az év is eltelt, és úgy látom, egyetlen bejegyzést sem írtam. Legalábbis ide nem.

Na, nem azért, mert ne történt volna sokminden. Sőt, annyi minden történt idén, hogy blogbejegyzésekre nem is maradt idő. Így év végén azért jó visszaemlékezni az elmúlt 366 napra, szóval meg is teszem. Az idő rövidsége miatt ezúttal is csak címszavakban, de azért nagyjából időrendben.

Ez tavalyról is elmaradt. Most sincs sok időm, de azért összefoglalom az elmúlt két évet, címszavakban.

2014. Dürer szervezés, döntő (csak első nap...). Németország, Karlsruhe, tram-train, DB Gold Bahn Card (Szocsi téli olimpia, német aranyak), ingyen utazás, Rhein-Neckar Löwen–MKB Veszprém férfikézi BL, Mannheim, ICE, Frankfurt am Main, Stuttgart, München éjszakai városnézés, Olympiapark; TGV, railjet. Metró átadás (M4), KVÚ szülinap. Baukongress (Bécs), díszvacsora a Rathaus dísztermében. Felvidék (kötélpályák kirándulás), lanovkák, sikló (elektrićka most sem...). Szavazatszámlálás (háromszor... OGY, EP, önkormányzat). Bérmálás (Szent László király). Szakkoli, Zielinski Szilárd konferencia, főszervezőség Biankával, jól sikerült. Magdi-Imre esküvő. BSc diplomafélév, összekötő híd–Soroksári út deltavágány, diploma, ZV, kitűnő diploma. Jó tanuló, jó sportoló (BME). Siófok, Balatonarács. Balaton. MSc kezdete. InnoTrans Berlin, S-Bahn, rengeteg jármű, forgatag, Currywurst. TDK (M4), III. díj. Vezetni tanulás. Diplomaosztó. Bécs (Kör-Vas-Úttal, HBf., S-Bahn). Pécs (pl. Vasarely). Sopron (tél).

2015. Dürer. Forgalmi vizsgák, végre megvan. VTN (Döbrentei tér), koncepció, forgalom a föld alá, éjszakázás a Bercsényiben, makettezés, prezentáció, afterparty. Budapest Kupa (2. hely egy olasz veterán csapat kormányosaként). KVÚ csapatépítő (Borsosberény (2.)), Velence (Bécs, EuroNight, fekvőhelyes kocsi). KVÚ kirándulások, kitérőgyár, gyermekvasút, budai fonódó. Nyár. Esküvők, Vakáció bérlet (~7000 km vonattal, át az országon), Alföld (Békéscsaba-Orosháza-Szentes); Dunántúl (majdnem minden vonala), Balaton - terepbejárás. Első maraton (felejthetetlen, jól ment), félmaratonok. Szakmai hét. MSc diplomafélév, utolsó tárgyak, majdnem 5.0 - utolsó hármasok. Dürer helyi AB (Eger), eredmények aznap. Diploma - nehéz finish, de megvan. Karácsony, Szilveszter, pihenés.

Röviden ennyi. Mennem kell.

BÚÉK!

 Majdnem két órán át tartott, amíg tegnap este leírtam, ami a(z első) maratonimról eszembe jutott. Sőt, kevesebbet, mert néhány dolog még ki is maradt. Gondolkoztam, hogy azt a posztot egészítsem-e ki, vagy legyen még egy, ez utóbbi mellett döntöttem. Ahhoz képest, hogy úgy érzem, nem sok mindenre emlékszem az első maratonimból, mégis, összesen több mint három órán át tartott leírni, amire emlékszem belőle. Jó, persze, nem csak a 4 óra, 8 perc és 34 másodpercben történtekről írok ezekben a posztokban, de azért a nagy részük mégis csak a 42 195 méter közvetlen történetét írja le. Szóval, a második, és valószínűleg nem az utolsó hosszabb posztom az első, és valószínűleg nem az utolsó maratonomról.

A maraton 30-nál kezdődik.

 Bármilyen, maratonnal kapcsolatos tanács-listát olvas az ember, mindig szerepel benne ez az intelem. Egyszerűen azért, mert tényleg ott kezdődik. Fejben fel voltam erre készülve, tudtam, hogy „ott kezdődik". De tulajdonképpen fogalmam sem volt róla, hogy ez pontosan mit is jelent. Az előző posztban leírtam, hogy a közepe felé 2 kilométerenként számoltam vissza, ezt nem terveztem előre, de így jött ki: 26-tól már csak 3 szigetkör (ilyet viszonylag sokszor futottam már különösebb rákészülés nélkül is), 28-nál jön az a pont, ameddig ha kibírom, teljesült a 2. számú cél is; 30-nál meg elkezdődik a maraton. 28-tól, abban a bő tíz percben, ami 30-ig hátra volt, komolyan úgy éreztem magam, mint a rajt előtt. Semmiféle fáradtságot nem éreztem, viszont volt egy kis izgalom bennem, hogy mit is jelenthet vajon az utolsó 12 kilométer.

 Ahogy hétfő hajnali posztomban megígértem, részletesebben is leírom, hogy hogyan is zajlott az első maratonim. Emlékezetes volt, az biztos. És abban is biztos vagyok, hogy máskor is meg fogom próbálni, sőt a 4 órán belüli időt is.

"The marathon. How an average runner becomes more than average."

 Amikor még a felkészülés utolsó heteiben megkérdezték tőlem, hogy mi a célom a maratonon, azt a három dolgot mondtam, amit szombat este is leírtam. A háromból kettő teljesült is, a harmadikra, a 4 órára is látszott némi esély, de a biztonságra törekedtem, és végül meg sem próbáltam. Az utolsó 8 km-en kellett volna 1-1 perccel gyorsabban futni hozzá, ez azért nagyon sok lett volna. De különösebb gond (és elbizonytalanodás) nélkül célba értem, sőt még „fal" sem volt; és 28-ig tényleg semmi gond nem volt. De haladjunk szépen időrendben.

 Maratonista vagyok!

 Megcsináltuk, lefutottuk! Peti is, és én is célbaértünk. Az időm: 4:08'34", elsőre nem is rossz.

 Majd még lesz hosszabb poszt is, de most aludni kéne. Röviden azért leírom, mi volt. A legfontosabb, nem volt fal. 30 után kezdett nehezedni, de nem volt hirtelen nehézség. Ahogy fogyott a táv, az utolsó tíz kilométer fokozatosan lett egyre nehezebb. A Margitsziget környékén nagyon szenvedtem, a Nyugati téri felüljárótól viszont egészen rendben volt, sőt az utolsó két kilométerre még jócskán tudtam erősíteni. Az első felén 5:30-5:45 közötti kilométereket futottam, a második felében nagyobb volt a szórás, ott bőven akadt 6 perces ezer is, sőt egy hétperces is. A hangulat nagyon jó volt, a futótársak biztatása is jól esett, ami a hátamon lévő "első maratonom" feliratnak is köszönhető.

 A másik fontos, hogy - bár reggel még eléggé esett - a rajt előtt kevéssel szinte teljesen elállt az eső, és végig legfeljebb szemerkélt, így a 12-15 fokkal együtt tökéletes futóidő volt. Legfeljebb a pocsolyák okoztak gondot, amiket kerülgetni kellett. De ez a legkevesebb. :)

 A maratoni célbaérés semmihez sem hasonlítható. Talán kicsit az OB-győzelemhez, de ez egészen más. Az csak pár percig tartott, az szinte könnyű volt. Itt, ahogy fogyott a táv, egyre inkább sejtettem, hogy meglesz, de tudtam, hogy még nagyon nehéz lesz. Aztán az utolsó 5-6 kilométeren minden ezer után egyre inkább elhittem, hogy sikerülni fog. Nagyon fájt, most is fáj, lépni sem tudok, kicsit "még a létezés is fáj". De megérte. Maratonista vagyok.

 Szóval, hogy Pheidippidészt (Φειδιππιδης), a marathóni hírvivőt idézzem ismét:

Νενικήκαμεν (Nenikékámen), azaz Mi győztünk!

Folytatás? Félmaraton még sokszor, talán 30 kilométer is néha-néha. Maratoni? Egyszer biztosan. Lehet, hogy jövőre, de az is, hogy csak évek múlva. Nagy élmény, de kell a motiváció, a fej, anélkül nem lehet megcsinálni.

 Holnap maraton.

 Az előző (tegnap élesített, ám még tavasszal írt) posztomban már szerepelt ez a Szent Ágoston–idézet. Sok jó, a maratonnal kapcsolatos szállóige ismert, többet én is kijegyzeteltem magamnak; de ezt mégiscsak a védőszentem mondta. És elég jó ahhoz, hogy egy (esetleges) sikeres teljesítés után máskor (az élet más területén) is hivatkozhassak rá.

 Hogy sikerülni fog-e, azt nem tudom. Valószínűleg képes vagyok rá, a futás is jól megy mostanában, hosszúkat is futottam, fejben is fel vagyok készülve, mondhatni. De a maratonin bármikor bármi közbejöhet. Például szakadó eső, erős szél és hideg. Na, holnapra ilyen időt mondanak. Próbálok felkészülni rá, erre nem lehet. Az alábbi mondás eredetét nem ismerem; az is lehet, hogy én alkottam meg, valami más szállóige átírásával. Mindegy is.

Ha a falat nem tudod átugrani, mászd meg!

Ez a fal lehet a "híres maratoni", ami 30 körül a futók többsége elé kerül. Vagy lehet bármilyen probléma, akadály, mint holnap a várható eső. Küzdeni "utolsó vérig", aztán valami lesz.

 Ha elég lassan indulok az elején, akkor biztos, hogy sikerül. A kérdés, mennyi az elég lassú. Ezt nem tudom, de azt mondják, hogy az biztos, hogy lassabb, mint amit az ember gondolna. Bármilyen lassút is gondol. Na jó, a felkészülés azért valamit segít, meg a pulzust kell figyelni. Van egy elképzelésem, olyan, aminek az utolsó 5-6 kilométerébe még kis gyorsítást is el tudok képzelni; de ha mégsem, akkor is 4:05 körüli idő lehet. De ha csak 4:30, akkor is nagyon boldog leszek.

 Maratonit cél nélkül nem lehet teljesíteni. Úgyhogy vannak. Nyilván, önmagam legyőzése stb. De megfoghatóbban, az alábbiakat tűztem ki célul magam elé. A célok egymásra épülnek, pl. ha az 1. nem teljesül, akkor a többi sem teljesül: 
1. A táv biztos teljesítése (pl. a záróbusz egy pillanatig se fenyegessen)
2. 28-ig ne fájjon. A vége biztosan fog; de ha 28-ig, 30-ig nincs különösebb gond, az egy jó maratoni lehet
3. 4 órás határ. Na, ehhez az utolsó 6 kilométeren kilométerenként 20 másodpercet kell gyorsulnom az addigi tervezett tempómhoz képest. Elvileg elképzelhető. (Meg, hogy a mai Evangéliumból idézzek: "Istennél semmi sem lehetetlen" (Mk 10,27b))

 Közben a diplomám is készülget. Lassan, megfontoltan, mint ahogy a maratoni kell kezdődjön. Most viszont alvás, pihenni kell. Jó éjt, s holnapra: Jó futást!

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

(Vörösmarty: Szózat)

Az alábbi bejegyzést már áprilisban megírtam, azonban - én se tudom, miért- eddig még nem élesítettem. Már csak 4 nap van a maratonig, úgyhogy most végre olvashatóvá tettem.Ismétlem, a gondolatok áprilisiak, az azóta történteket még talán összefoglalom majd egy külön posztban. 

Μαραθών

A kocka el van vetve, beneveztem. 30. SPAR Budapest Maraton, 2015. október 11. vasárnap, 9.30; 1774-es rajtszám.

Egy korábbi bejegyzésemben már írtam arról, mit gondolok erről, és részben arról is, miért akarom lefutni.Megpróbálom nem túl sokszor ismételni magamat.

A gondolatot idén tett követte, és be is neveztem. Most már muszáj lesz. 2013-ban és 2014-ben egyaránt 30 km-t futottam a maratoni verseny alatt. Ez egy jó felkészülés, sok mindent tudatosít, sok olyan tapasztalatot adtak ezek a futások, amelyeket a maratoni felkészülésben, és a futás közben is hasznosítani tudok majd. Főleg a második, amikor nagyon szenvedtem. (A két idő 2:58'39", és 3:16'16".)

Marathón-Athén, 42 kilométer.

Sok gondolat jut eszébe az (amatőr) futónak erről, néhány ezek közül:
- A maraton tényleg 30-nál kezdődik. 30-ig simán el lehet jutni; de az, hogy célba is ér-e az ember, ezen az öt kilométeren dől el. Amikor odaérünk az Árpád hídhoz, és valahogy fel kell futni rá, és valahogy át kell jutni a szigeten. Az fáj. Nagyon. De nem csak nekem fog fájni, hanem mindenki másnak is. Azoknak is, akik 12 kilométerrel később rajtoltak, és csak 30-at futnak. Fog összeszorít, de - ha sétálva is - fel kell jutni.
- A maraton nem két félmaraton. Sokkal inkább két harmincas. Ha bármikor tudok egy félmaratont futni, az elég lehet. De a "bármikor" 30 km táján kezdve is meg kell, hogy valósuljon. Akkor, amikor először kezd majd el igazán fájni.
- Legyenek szurkolóid a pálya mellett. Mindig jól jöhet, akár csak egy korty víz vagy pár szem szőlőcukor is. (Hogy lehet, hogy több mint öt félmaratoni után 8 kilométernél már fáj egy 30 km-es futás?! Pedig nem is futok túl gyorsan, sőt. És még azon is van időm gondolkodni futás közben, hogy vajon mit rontottam el... - na, ez az, amin nem szabad gondolkodni. Csak előre!)
- Van, amikor sétálni kell. Kell. Őrültség megpróbálni felfutni 32-nél és 35-nél és 38-nál a hidakra. (Árpád híd, Margit híd, Nyugati felüljáró.) Bőven elég valahogy feljutni. Akkor is, ha az csak a séta. Sok van még hátra. Nagyon sok.
- A maraton fejben dől el. Tudom, hogy fájni fog. El kell hinnem, hogy menni fog, és ezt a testemmel is el kell hitetnem. Az agyam játszani fog velem, de én vagyok az erősebb. (Az időjárás biztosan nagyon rossz lesz. Vagy túl hideg lesz, vagy túl meleg, vagy a szél lesz nagy, vagy esni fog. Vagy esetleg ezek vegyesen. Vagy pedig az idő túl optimális lesz... Jó kifogás...)
- Itt nincs "már csak két kilométer". Itt minden kilométer fáj, sőt egyre jobban fáj. A 42. fáj a legjobban. És utána még mindig van majdnem kétszáz méter. Másoknak is fáj, lehet, hogy még jobban is. Nem véletlenül sétál 40-42 között majdnem mindenki. Aki ilyenkor még futni tud, az tuti, hogy váltóban futott, alig tíz kilométert. Vagy legfeljebb 30-at, és azt se először.
- Ötvenhatosok tere, időkerék, "utolsó 100 méter" kapu. Na, ez már tényleg a vége, felejtsd el a fáradtságot, felejtsd el a fájdalmat, hallgasd a szurkolókat, fel a fejet, fel a kezeket, mosolygás, készül a befutófotó! Νενικήκαμεν! (?)

Nincs kétségem, hogy fájni fog-e. Fog. Abban viszont egy kicsit sem vagyok biztos, hogy sikerülni fog-e, pláne nem a tervezett 4 órán belül. De az biztos, hogy meg fogom próbálni.

Addig még sokat kell edzenem, gyűjtenem kell a kilométereket. 42 195 méter, az nagyon sok. Annál büszkébb lennék magamra, ha sikerülne.

Hát, igen, ez a nap is eljött.

Diploma beadva, a bírálatokat is megkaptam, nem rosszak. :)

Holnap délelőtt záróvizsga, benne a diplomavédéssel. Még küzdök a prezentációval, hogy valahogy beleférjek 10 percbe. A tételeket nagyjából már tudom. A "nagyjából" nem tűnik soknak, de megtanultam őket, elvileg tudom is őket - már amit tudni lehet. Van néhány szörnyű tétel, van, ami kidolgozva 30 oldal; azt nem tudom, hogyan lehet leírni 60 perc alatt...

Nagyon várom már a holnapot, hogy végre túl legyünk rajta. Este elmegyek evezni egyet, mert tanulni olyankor már úgysem lehet, így hátha sikerül majd este elaludnom. (Nem fog, de nem baj.)

Ja, igen, elkezdtünk újra evezni, négypárban zúzzuk a két kiságakat. Meg néha futunk is. Jó is az, bár sajnos nagyon elszoktam ezektől... OB valszeg nem lesz - mármint lesz, persze, de nélkülem, de erről majd máskor.

Most befejezem, mert el kéne még párszor mondani a prezentációmat. Meg átfutni egyszer a tételeket. Meg aludni egy nagyot.

Szép napot! Mindjárt nyár! :)

34 óra van a diplomaterv beadásáig. Na ez nem fog megtörténni (természetesen), marad a pótbeadás, mindenesetre péntek délig meg kell szerezni a 90%-os aláírást, ami azt jelenti, hogy további konzultáció nélkül be lehet fejezni. Egy konzultáció még mindenképp kell, de nagyjából alakul a dolog, már látom a fényt az alagút végén. (És talán nem is dudál...) :D

A konferencia is lezajlott, azt hiszem, jól sikerült, a terem majdnem végig majdnem tele volt. Igaz, a katalógusra kevesebben iratkoztak fel, mint tavaly.

Az utóbbi időszakban a diplomán kívül nem sok mindent csinálok, köszönhetően többek között annak, hogy a konferencia szervezése körüli időszakban nem haladtam vele elég jól. Bár mivel ez az a műfaj, ami végképp soha nem készül el, csak egyszer megunjuk a javítgatást (csinosítgatást), és beadjuk, sokkal lazább utolsó két hét sehogy se lehetett volna. Talán kicsivel.

Viszont most befejezem, egyrészt mert késő van, és holnap is kelni kell, mert meló van, másrészt mivel a diplomaíráson kívül semmit nem csinálok (nem is edzek egyáltalán...), nincs miről írnom.

Jó éjt, és hajrá a finisben! :)

Szombaton lesz a 3. Zielinski Szilárd Konferencia, amelynek én vagyok a főszervezője. Mivel van még vele meló, nem írok hosszan... http://szakkollegium.vpk.bme.hu/konferencia, https://www.facebook.com/zielinski.konferencia

A Baukongress nagyon jó volt, érdekesek voltak az előadások, jó volt körbejárni a standokat, de a bécsi Rathaus dísztermében a vacsora már önmagában megérte. A felvidéki kirándulás is jól telt, és szerencsére a Lomnici csúcsról is volt legalább pár perc, amíg nem volt nagy köd, így láttunk is valamit. Jó buli volt mindkettő.

A szavazatszámlálás is megvolt, említésre méltó dolog nem történt, pontosan dolgoztunk, minden szavazólap pontosan megvolt, és szerencsére érvénytelen szavazólap se sok volt. Az eredmény ismert. :)

A hétvégén Lovásziban voltunk, rég jártam ott, nem volt rossz.

A héten konferencia szervezés és diplomaterv, fogy az idő. Hétvégén meg a konferencia, plusz Magdi és Imre esküvője. Meg sok más is, pl. evezős évadnyitó, de ez a kető a legfontosabb. Viszont sajnos edzeni se sűrűn jutok le, még futni se. Nem is megy jól... :(

Most viszont befejezem, és elmegyek aludni. Jó éjt! :)

Sőt még annál is sűrűbb napok előtt. Holnap Bécsben Baukongress, végül csak egy napra megyünk, az első nap esti díszvacsora után (Bécs városa (és polgármestere) látja vendégül a konferencia résztvevőit a Rathausban) jövünk is haza. Így legalább el tudok menni pénteken a kötélpályák c. tárgy kétnapos felvidéki tanulmányi kirándulására. Mind Bécsbe, mind a Felvidékre hajnalok hajnalán indulunk, és későn érkezünk... Szombat este tehát hazaesek, aztán vasárnap meg - szintén kora hajnaltól - szavazatot számolok az országgyűlési választáson...

A diplomatervemmel haladgattam, a tanulmányterv változatai nagyjából kész vannak. Lassan dönteni kell majd közülük. A konferencia szervezéssel is haladgatunk, bár már közeledik.

Ja, közben megvolt a bérmálás is, most már tudatosan vállalt keresztény-katolikus vagyok, eltelve a Szentlélek ajándékaival. (Röviden összefoglalva azt, amit hosszan se lehet elmagyarázni. Talán majd egyszer mégis megpróbálom.) :)

Pénteken meg átadták az M4 metrót! A második vonaton rajta voltam, meg a Kör-Vas-Út szülinapja miatt az utolsón is. Sok baja van, meg kevesen használják, de elkészült végre. És szép. A kedvencem a SZent Gellért téri állomás a mozaikjaival.

Viszont most elmegyek aludni, mert 3.45-kor kelek holnap.

Jó éjt!

Hát igen, ez is eljött, szombaton bérmálás. Nem tudom, eddig miért nem került még erre sor. De jobb később, mint soha! Ma megvolt az azt megelőző szentgyónás és a liturgikus próba is. :)

A hét híre még, hogy pénteken (igen, holnapután!) indul az M4 metró. Sok baja lesz szerencsétlennek, meg drága vlt, az építkezések nyűgjeit is utáltuk, de 24 év után végre újra metróvonalat adnak át Budapesten! Csak kár, hogy ezzel együtt a kultikus "piros hetes" - ami most épp 7E és 107E néven fut, és (egy-egy megálló eltéréssel azonosa) Kelenföld vá. és Újpalota, Nyírpalota út között közlekedik - megszűnik. Oké, metróval gyorsabb lesz, de azért hiányozni fog. Mert tényleg kultikus volt, és nem csak az "arculatosítás", azaz a GYROS GYORS 7-173 feliratú buszok miatt. Ha úgy vesszük, két metrómegálló (Astoria M2 és Szent Gellért tér M4) mellett húz át megállás nélkül. És ha úgy vesszük, a Móricz és a Keleti között mindössze 2 helyen áll meg (Ferenciek, Blaha), d eérinti a Belváros közepét, míg az M4 4 helyen is (Gellért, Kálvin, Rákóczi, Köztársaság II. János Pál pápa tér), de a Belvárost épp, hogy eléri... Na jó, nem szidom, péntek délben ott fogok ülni az első nyilvános vonatok egyikén. De kora délután még egy utolsó menetidőmérést tartok a 7E vonalán, mielőtt elbúcsúznék tőlük. (Mint annó a ZIU troliktól. És ahogy az UV-któl szerettem volna, de nem volt rá lehetőségem.)

Szóval szombattól új korszak kezdődik a budapesti közlekedésben. Főleg, hogy lassan a Futár is elkészül, és a BuBi-t is kipróbálhattam már vasárnap. Annyi mindenről lehetne még írni, de most nem akarok. Inkább lelépek, és készülök a bérmálásomra. Mert az fontos. Meg a diplomatervem is az (lenne), bár most elég lusta vagyok. Illetve sok más dolgom is van.

Amúgy jövő héten csütörtökön megyünk egy napra Bécsbe a szakkolival a Baukongressre; péntek-szombaton Kormos tanárúrral a kötélpályák c. tárgy keretében tanulmányi kirándulás a felvidéki kötélpályákon, vasutakon és fogaskerekűkön, majd vasárnap választás, szavazatszámláló bizottság-delegált leszek. És közben diplomatervezek. Meg szervezem a konferenciát is.

Pápá piros hetes! :)

...a Zielinski Szilárd Konferencia főszervezőségét, Molnár Bianka (KVÚ-)tagtársammal együtt. És már benne is vagyunk a sűrűjében. (Mennek a viták is...) Ami biztosnak tűnik, az az, hogy április 26-án lesz. A többiről majd később írok, ahogy kezd kikristályosodni a dolog.

A diplomámmal nem haladok úgy, ahogy elképzeltem. Illetve de, pont úgy, ahogy vártam. Mivel nem járok edzeni, nem is haladok. De nincs motivációm az edzésekhez sajnos. Még a maraton se motivál, pedig ősszel le akarom futni. Bár, egyre inkább távolodik, sőt már egész közel vagyok ahhoz, hogy az őszi félnek is búcsút intsek. Pedig annak még illene mennie. Valahogy rá kéne bírnom magam. De mindig csak a "majd holnap" vagy jövő héten. Úgy meg nem megy...

Holnap (csütörtök) délután mindenképp lemegyek edzeni, este meg keringőpróba, szombaton lesz a bál. Délelőtt meg mondjuk rajzolok. Remélem. Jó, rajzolok, különben s*ggbe rúgom magam :)

Most ennyi jut eszembe, még tartozom németországi beszámolókkal, nem felejtettem el. De most megyek aludni. Jó éjt!

UI. véget ért az Olimpia (Szocsi (RUS) 2014), nem sokat láttunk belőle, mert a NOB kizárólagos közvetítési jogokat értékesített, így az EuroSport kiesett, a köztévé meg - érthető okokból - nem tudott mindent leadni. Illetve mindent leadtak, de mindent csak felvételről, megvágva. Kivéve a műkorit, ami ugyan senkit nem érdekelt, de azt (még a gálát is!) vágatlanul, az utolsó 12(!) kűrt is... Amit leadtak, azt is felvételről - akár élőben is adhatták volna, de inkább mégsem. És Rióból ugyanez lesz... :(
(A legutóbbi posztomban említett tömegrajtos versenyt végül még egy nappal elhalasztották (pedig sikerült felkelnem...), akkor viszont sokat nem láttunk belőle. Csak 3 lövészetet. Amit még megemlítek, az az, hogy Ole (Einar Bjoerndalen) visszavonul. Megnyerte a sprintet (meg a vegyes váltót), a tömegrajtosban az első lövészetben két hibája volt, de a 4. lövészetig utolérte a vezető triót, de ott négyet rontott. Így nem nyerhetett. Váltóban 3. ember volt (az összefoglalóból persze ő (és az összes 3. ember...) teljesen kimaradt), elöl adta át a váltót Svendsennek, de ő elszúrta (állva 1+3!), még érem se lett. Így is Ole minden idők legeredményesebb téli olimpikonja. A szezon végén visszavonul. Szép pályafutás volt, még sífutásban is nyert VK-versenyt pár éve. Pályája elején még a francia Poiree-nek szurkoltam, de aztán simán Ole lett a legjobb. Hiányozni fog a mezőnyből... :(
http://www.oleeinarbjoerndalen.com/

 Sőt, már farsang után is. De ne szaladjunk ennyire előre! Élménydús 10 napon vagyok túl, annyira, hogy bőven nem lehet mindent leírni. Úgyhogy minden alábbi szigorúan a teljesség igénye nélkül íródott. Szinte biztos, hogy lesz még ilyen témájú posztom, ha el nem felejtem. :)

Először csak címszavakban:
Railjet, 230 km/h, gázolás, ICE, Karlsruhe, evezés, BL-meccs Mannheimben, ingyen utazás ICE-n, Frankfurt(M), tram-train, durlachi kilátó, villamos a nagyvasúton, nagyvasút a belvárosban, TGV, Stuttgart, még több ICE, München, hajnali városnézés, hiányzó éjszakai közlekedés, S-Bahn, metró, Allianz Arena, Olimpiai Park, Olimpiai Stadion, railjet haza.
Pihenés, bérmálási előkészítő, koncert. Farsangi buli barátokkal. És a többi, sokáig lehetne sorolni. Alább azért kissé részletesebben is mesélek. :)

Most épp itthon. A Düreren elvégeztem a feladatomat. A nyomtatóval megint volt némi kavar, emiatt bő 20 perc késéssel kezdtük a regisztrációt, és a kihirdetetthez képest 4 perc késéssel, 9.39-kor be is fejeztük. (A programot úgy terveztük, hogy 9.45-ig tarthat a regisztráció, ám a csapatoknak ezt nem mondtuk meg, így is volt, ako az utolsó utáni pillanatban érkezett meg...) Napközben fotóztam párat a holnapi újsághoz (idei újítás, hogy minden nap kiadunk egy-egy 12 oldalas újságot), rohangáltam számlák után, szobabeosztást készítettem, előadáson részvételért dollárokat osztottam stb. Végül az egyetemekről való beszélgetésen képviseltük az építőkart. Volt érdeklődő! :) Aztán hazajöttem.

Holnap délután indulok Karlsruheba (müncheni átszállással), vasárnap este Mannheimben BL-meccs. Aztán még hátom nap Karlsruheban. Nem szerveztem túl, hogy mit fogok csinálni, ötleteim-elképzeléseim vannak, aztán majd kialakul. Mindenesetre a DB üzletpolitikai kedvezményei miatt szurkolok, hogy legyen minél több német aranyérem az Olimpián (Sochi).

Már nagyjából be vagyok pakolva, a maradékot még most pótlom, aztán elmegyek aludni. Holnap délelőtt nem tudom, hogy mit csinálok, talán nézem az Olimpiát (feltéve, ha az MTV értelmes közvetítést ad - az Eurosport a NOB hülyesége miatt nem közvetíthet...)

Majd még jelentkezem. Jó éjt!

...és alatt. Mert igazából már elkezdődött. Emiatt (is) rövid leszek.

Szóval, ma - miután aláirattam a külső konzulensemmel a diplomamunka jelentkezési lapomat, "leugrottam" Veszprémbe, átvenni a jegyemet a Löwen meccsre. Tényleg csak egy ugrás, Kelenföldről 1:20', bár az Aréna a vasútállomástól kb. fél óra séta. Mivel a kétóránkénti ütem keresztje pont ott van, így pont két órám volt elérni a csarnokba, átvenni a jegyet, kicsit nézni a kicsik edzését, majd vissza a vonathoz. Holnap (azaz már ma, csütörtökön) délután megyünk Miskolcra, Dürer döntőt szervezni, pénteken reggel megcsinálom fő feladatomat, a regisztrációt, aztán este hazajövök. Szombat délután meg megyek Karlsruhéba. Vasárnap átruccanunk Mannheombe a Rhein-Neckar Löwen - MKB-MVM Veszprém férfikézi BL-meccsre, de előtte egy evezés tervben van... Aztán még pár napig maradok Karlsruhéban, szerda-csütörtök éjjel átmegyek Münchenbe, ott eltöltök fél napot, majd hazavonatozom. Röviden ennyi az útiterv, de hozzáteszem, hogy lesz benne railjet (jó, az itthon is van, de "sógoréknál" 230-cal is megy, az már nem kevés...), ICE és TGV is. Plusz ugye Tram-Train Karlsruhéban és környékén. Szóval jó kis tanulmányi kirándulás lesz ez. :)

Az első oktatási hét hétfőn kezdődik, két szab.vált felvettem, azok ki fogják bírni nélkülem az első órát. A diploma meg annyira nem kapkodós (még). De amint hazajövök, szombaton farsang. Valószínűleg az utolsó. De erről majd talán később. Közben meg az MSc felvételit is be kell adni. (Nagyrészt kitöltve meg befizetve, csak hitelesíteni kell.)

Most befejezem, mert több mint ezer km áll előttem a következő napokban... :D

Karlsruhéból valószínűleg nem fogok írni, legfeljebb twitterre*, mert gépet nem viszek, csak mobilt. Mobilról meg csak szóközök és sortörés nélkül, kis betűkkel tudok ide írni - mert buta a blog.hu... De talán elég lesz a twitter is :)

Jó éjt!

_____________

* twitter.com/agoston91

  Telik az idő, néha csinálok is valami értelmeset, néhe viszont csak elfolyik mellettem. Legutolsó posztom óta voltam edzeni is egyet (egy kocogós kör, lassan lehetne többet is), volt keringő próba, volt bérmálási felkészítés. Ma (illetve már inkább tegnap) meccsen voltunk (Fradi-Érd női kézi NBI, simán nyertünk (35-27 (20-14)).) Este pedig Borimékkal a MüPában hallgattuk meg Mahler VII. (e-moll) szimfóniáját. És most itt vagyok 3.07-kor, és nem vagyok álmos. Na jó, talán egy kicsit. Ennek örömére elküldtem az észrevételeimet a BKK-nak a négyes metró átadása kapcsán tervezett változásokhoz. Öt vagy hat pont lett, elég részletesre sikerült...

  A héten igazán kockultam, a honlapomat rendbe szedtem, mondhatnám úgy is, hogy feltöltöttem élettel. Még egy-két dolgot fogok tenni rá, aztán elkönyvelem, hogy kész van. Aztán talán lesz erőm rendszeresen frissíteni is. Ahogy a blogomat is.

Most viszont talán alszom is. Holnap meg talán felkelek időben. (Bár, ma se aludtam nagyon sokáig.)
Jó éjt! :)

 Hát, igen, ez a nap is eljött. (Sőt, már 10 napja meg is volt.) A január 13-i útterv vizsgával az utolsó (kötelező) tárgyamat is teljesítettem az építő BSc-n. Szóval már "csak" egy diplomatervet kell készítenem, és a záróvizsgát megcsinálnom. Minderre egy komplett félévem lesz, a ZV-re ezen felül is egy teljes hónapom. Bár már teljesítettem a minimum 12 kredit szabadon választható tárgyat is, de azért valószínűleg felveszek legalább egy tárgyat, csak hogy legyen valami állandó elfoglaltságom is, hogy lehessen mihez viszonyítani.

Ilyesmi cím is volt már pár... :)

Szilveszter este röviden összefoglaltam már a tavalyi évemet, most kicsit hosszabban is. Ez a bejegyzés talán indokolatlanul hosszú lett, ennek oka elsősorban az, hogy egész évben gyakorlatilag nem született poszt, pedig történt velem ez és az. Most a hiényomat részben pótoltam. Ami eszembe jutott, és fontosnak gondoltam, hogy itt a blogomban, a nagy nyilvánosság előtt megőrizzem az utókor számára.

Mivel a 3-i vizsgámat átpakoltam 13-ára, így most van időm hosszabban írogatni is. Előtúrtam a tavalyi naptáramat, hogy biztos ne felejtsek ki semmi fontosat. Szóval alább olvasható a bővebb visszatekintés a tavalyi évemre. Néhány részletet így is kihagytam még, nem kizárt, hogy lesz még ilyen, vagy ehhez hasonló témájú posztom a közeli jövőben.

2013.

Január elején letudtam az utolsó, alapozás vizsgámat, utána edzegettem, meg azt hiszem, nem csináltam semmi értelmeset, csak úgy elment a január, meg a február eleje is a félév kezdetéig. Tavaly is tartottunk farsangot a volt osztálytársakkal. Ez végül emlékezetes lett, de nem azért, mert olyan jól sikerült, sajnos. Így bővebben nem is szeretnék róla írni, még mindig nem tudom, lesz-e idén is. Talán igen.

Az immár hagyományosnak mondható cím után a szintén hagyományosan (szinte) semmitmondó tartalom következik, így karácsony után, szilveszter napján.

Ennek az évnek is lassan vége, még itthon vacsi, aztán megyek megünnepelni az új évet.
Január 3-án és 8-án lesz két vizsgám, utána talán lesz időm kicsit bővebben is kiírni magamból a dolgokat.

Mint már mondtam, két vizsgám van hátra a félévből, s a ZV-t leszámítva a BSc-ből is. Minden ehhez szükséges tárgyam meg van, ha minden igaz. Ősztől pedig valószínűleg MSc ugyanott, bár nem tudom még, mit hoz a jövő; de erről majd máskor. A TDK-m nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna (dicséret, dolgozatom címe: Az S-Bahn rendszer budapesti megvalósíthatósága), de az ehhez szükséges négynapos bécsi út jól sikerült még tavasszal.

Sportügyileg felemás az év, edzeni alig volt időm, mégis szereztem egy bronzot OB-n (Faragó Tomival FF kielben, Velencén), meg van már egy 30 km-em (Spar Budapest Maraton, október).
Ezen kívül csak a Tisza Kupán indultam, Sehr Mikivel dublóban döntőztünk, szkiffben jól mentem, de kiestem (mindkettő 500m volt).

Dióhéjban ennyi az évem.

Jövő évi terveim között a diplomám minél jobb megírása szerepel első helyen, aztán ősztől MSc. Tavasszal - kihasználva a szabadabb időbeosztást - sok edzést tervezek, OB szeptember elején lesz. Ezen kívül már végre a maratonit is le kéne futni októberben. Meg azt tervezem, hogy a blogommal is kezdek valamit. Meg sok más ötletem is van, hogy mit valósítok meg belőle, az majd elválik. :)

Kb ennyit gondoltam, meg ennyire volt időm.

Mindenkinek B. Ú. É. K.! (Vagy a hamarosan életbe lépő új helyesírás szerint BÚÉK!):D

B ízd

Ú jra

É leted

K risztusra!