Sőt, már farsang után is. De ne szaladjunk ennyire előre! Élménydús 10 napon vagyok túl, annyira, hogy bőven nem lehet mindent leírni. Úgyhogy minden alábbi szigorúan a teljesség igénye nélkül íródott. Szinte biztos, hogy lesz még ilyen témájú posztom, ha el nem felejtem. :)
Először csak címszavakban:
Railjet, 230 km/h, gázolás, ICE, Karlsruhe, evezés, BL-meccs Mannheimben, ingyen utazás ICE-n, Frankfurt(M), tram-train, durlachi kilátó, villamos a nagyvasúton, nagyvasút a belvárosban, TGV, Stuttgart, még több ICE, München, hajnali városnézés, hiányzó éjszakai közlekedés, S-Bahn, metró, Allianz Arena, Olimpiai Park, Olimpiai Stadion, railjet haza.
Pihenés, bérmálási előkészítő, koncert. Farsangi buli barátokkal. És a többi, sokáig lehetne sorolni. Alább azért kissé részletesebben is mesélek. :)
Mint már említettem, múlt szombaton indultam Karlsruhéba, müncheni átszállással, vonattal. Vasárnap hajnali 3.30-kor szálltam le Karlsruhe HBf.-en az ICE-ről. Szerencsére Münchenben az átszállásra menetrend szerint másfél órám volt, mert Linzben az állomáson elütöttünk (vagy talán csak elsodortunk, nem tudom) egy embert, ami miatt 70 percet álltunk ott, s 72 perc késéssel érkezett meg a railjetem Münchenbe. Az utastájékoztatás hagyott némi kívánnivalót maga után - de erről majd máskor. Érkezésem után elmentem Petihez a koliba,
Vasárnap délelőtt Karlsruheban eveztünk egyet. Elég szeles volt az idő, hideg is volt, az eső is csepegett, de azért nem volt rossz a Rajna kikötőjében evezni. A környék egy iparterület, nindenfelé daruk, elhagyott rendezőpályaudvarok, a part mentén uszályok, a parton hatalmas szénkupacok. Az öböl állóvíz, a folyóra csak egy kicsit dugtuk ki a hajó orrát. :)
Este következett az, amiért tulajdonképpen kimentem, a meccs Mannheimben, Rhein-Neckar Löwen--MKB-MVM Veszprém KC férfi kézilabda BL meccs. Viszonylag korán kimentünk, mert a társaságnak - rajtam kívül - még nem volt kézben a jegye, ott vették csak át. Mannheimből sajnos semmit se láttunk, csak a HBf-et belülről, meg az arénát. 13 ezer fős a csarnok, de sok teljesen üres szektor is volt, kb. 8-9 ezer szurkoló lehetett, benne mi, magyarok vagy két-háromszázan. A hangulat jó volt, gyakran túlkiabáltuk a németeket is. A meccs döntetlen lett, úgy éreztük, a bírók nem szeretnék, hogy vendég győzelem szülessen, pedig megnyert meccs volt. De nem baj, azóta már kiderült, a Veszprém biztos csoportelső. (Ha nyertünk volna, már ott, két fordulóval a vége előtt biztos lett volna.) Utána még visszavonatoztunk Karlsruhéba.
Másnap, hétfőn reggel sétáltam Karlsruhéban, majd kihasználtam, hogy vettem egy GOLD BahnCard 25 nevű kedvezménykártyát a Deutsche Bahntól. Ez eleve 25% kedvezményt biztosít a távolsági utazások menetjegyének árából, de a szocsi téli Olipmia miatt olusz tulajdonsága, hogy ha a német csapat aranyérmet nyert, akkor másnap egész nap belföldön (Németországban) a nem pótegyköteles távolsági vonatokon (ICE, IC, EC) teljesen ingyenes az utazás. Mivel szombattól csütörtökig minden nap nyertek, így végig ingyen utazhattam. (A regionális és helyi forgalomra persze kellett jegy...) Nem akartam azt, hogy csak végigrohanjak az országon, de ne lássak semmit (bár a Frankfurt-Köln kzötti 300 km/h sebességű út nagyon csábító volt), ezért csak Frankfurtba mentem el. Ott sétáltam egy fél napot, majd kiugrottam a reptérre IC-vel, és vissza ICE-vel, és úgy indultam vissza Karlsruhéba.
Frankfurt a pénzvilág egyik központja (híres a nagy kék euró-szimbólum, körülötte a sárga csillagokkal...), sok bank toronyháza van ott. Sétáltam a belvárosban, fotózgattam a villamosokat, buszokat, beugrottam templomokba is, meg kicsit sétáltam a Majna partján. Az egykori rakpartot parkosították, az egykori kikötői vasút nosztalgiaüzem lett (füves vágányokkal), néha használják.
A pályaudvartól a koliig is gyalog mentem, így ismét nézelődtem a városban - és aznap nem kellett bérletet vennem.
Kedden vettem napijegyet, olyat, amivel a teljes hálózatot használhattam, nem csak a városon belül. Az volt az a nap, amikor a híres tram-traint kipróbáltam. Sok vonalon kimentem a külső végállomásig, ott körülnéztem, többnyire lesétáltam egy-két megállót, majd visszajöttem a városba. Jártam Durlach városrészben, itt felmentem a kilátóhoz. Szerencsére hűvös, szeles, de viszonylag tiszta idő volt. Bár, a szél miatt a panorámaképet nem tudtam megcsinálni, annyira rángatta a kezemet a légmozgás...
Hiába tudtam, hogy mire kell számítanom, mégis furcsa volt, hogy a belvárosban a sétáló utcában kígyózó villamos a külvárosokban nagyvasúti pályán, nagyvasúti jelzőrendszerrel, bizt.berrel, éberségi berendezéssel, 80 km/h sebességgel közlekedik - akár ICE-kkel azonos pályán! Sőt, volt, ahol a villamosé volt a jobb felépítmény, pl. a tram-train betonaljakon, SKL-rugós leerősítésel, míg a "hagyományos" nagyvasút faaljakon, K-Oberbauval (=GEO). Furcsa volt, hogy a nagyvasúti közlekedés ellenére használnak a városban felfutó (villamosvasúti) keresztezéseket is. És érdekes volt, hogy a balízos bizt.ber valamennyire a városban is működött, a kitérőket így állították, sőt a lámpaprogramokat is a villamosok szabályozták. Sőt ezek biztosítják az adatokat a helyi "Futár"-hoz - majdnem minden megállóban (kivéve egy-két külvárosi, kisforgalmú megállót - a belváros felé tartó peronon általában ilyenkor is van kijelző, csak a másikon nem mindig) van kijelző, ami többnyire működik is. Bár hibákat én is láttam. A kielzőn megjelenik az is, hogy az érkező jármű alacsonypadlós-e, illetve az érkezése előtt nem sokkal az is, hogy egy vagy két csatolt egységből áll-e. A szakmai dolgokról egyszer talán külön is írok, mert akár több posztot is megérnének. Még anyit írnék le, hogy a belváros egy részén épp lezárások vannak, mert a rendszer annyira túlnőtte magát, hogy a felszíni forgalom már nem megfelelő. Azt kell mondanom, hogy a karlsruhei tram-train megszűnőben van, hogy átadja a helyét egy elővárosi gyorsvasútnak (S-Bahn - bár az elővárosba is kimenő villamosokat most is S1... jelzéssel jelölik).
Szerdán még utazgattam a városban, felkerestem egy-két villamos külső szakaszát, de már csak a városra érvényes jeggyel. Este indultam Münchenbe, ahová éjjel fél egykor érkeztem. Stuttgartig TGV-vel mentem, ami késett 25 percet, de így is maradt fél órám Stuttgartban. Ez alatt pont volt időm "beleszagolni" a hangulatába, még a metróba is le tudtam nézni. A TGV-ről azt gondolom, hogy hiába világcsúcstartó sebességben, meg gyors eljutást biztosít sok helyen (Karlsruhe és Stuttgart között nincs nagysebességű pálya), vannak hibái. Erről is majd máskor, de röviden attól, hogy emeletes, sokan elférnek rajta, de szűkös lesz, nem is kicsit. De ez még nem nagy baj, a kocsiszekrény szigetelése nincs jól megoldva, és amikor alagútban halad, annyira megváltozik a légnyomás, hogy azt hiszi az ember, felrobban a feje. És ez azért gáz, mert pont ez az egyik, amit meg kell oldani ahhoz, hogy nagysebességű vasúti járművet lehessen gyártani. Szóval egy illúzióval szegényebb lettem. Az ICE-k viszont hozták az elvárt kényelmet és színvonalat :)
Münchenben elsétáltam a HBf-ről az Ostbahnhofra, szép kényelmesen, át a belvároson. (Persze a csomagokat leraktam a megörzőbe.) Onnan azt terveztem, hogy visszajövök valami járművel, de éjszakai közlekedés alig van(!) - nem úgy, mint Budapesten. Szóval aki még egyszer a budapesti közösségi közlekedést általában szidja, azt megverem. De tényleg. Persze, vannak dolgok, amik nem jók, azt lehet is szidni, de általában igenis jó ez. Csak szeretjük a hibákat felnagyítani, és a pozitívumokról megfeledkezni... Öttől már járt az S-Bahn és a metró is, ekkor még nem volt tömeg, jól meg lehetett figyelni. A csúcsidő kezdetén kivontam magam kicsit a tömegből, egy Mekiben ittam egy capuccinot, majd megreggeliztem, s bementem egy templomba, ahol pont mise kezdődött. Mivel vasárnap nem fért bele sehogy sem (és szerda reggel Karlsruhéban a diákmise se mise volt, csak egy a hittantanárnő által vezetett igeliturgia, sok beszélgetéssel), így ott maradtam. Ez után kimetróztam az Allianz Arénához (FC Bayern München és az 1860 München pár éves otthona), onnan meg az Olimpiai Parkba. Itt sétáltam egyet a faluban, majd a parkban is. Korábban még soha nem jártam olimpiai helyszínen, érdekes volt. Végül innen mentem a Főpályaudvarra, még volt időm némi ajándékot venni az itthoniaknak, majd felszálltam a railjetre és hazajöttem. Vacsoraidőre értem haza, elég fáradtan, de élményekkel feltöltődve. :)
A kimaradt szakmai részeket majd külön megírom, sok tapasztalatot gyűjtöttem. Illetve egyszer talán képeket is teszek fel, vagy ide vagy új posztba és/vagy a facebookra.
Pénteken pihengettem, majd bérmálási felkészítőre mentem a Belvárosi templom plébániájára Osztie Zoltánhoz, majd mise után Boriék farsangi koncertje volt Pasaréten.
Szombaton este pedig a hagyományos farsangi bulink volt. Jól sikerült, de fárasztó volt. Beszélgettünk, táncoltunk, iszogattunk, karaokeztunk. Hogy jövőre is lesz-e, még nem tudom. De soha ne mondd, hogy soha! :)
Időközben amúgy elkezdődött a 8. egyetemi félévem. Mivel felvettem két szab.vál tárgyat, az első óráikat el is lógtam. De jobb programom volt helyettük, és ha el is bukom őket, akkor sincs semmi. De nem is fogom elbukni őket, holnaptól persze bejárok rájuk. Meg a diplomamunkámat is elkezdem végre - amint beszerzem az alaptérképeket. :)
Most elmegyek aludni, mert holnap reggel lesz a biatlon tömegrajtos verseny (a köd miatt elhalasztották ma délutánról), és mivel még nem sokat láttam az Olimpiából, meg akarom nézni. :)
Jó éjt!
