Ezt eddig is tudtam, és el is hittem, bár a napokban kezdett irreálisnak tűnni, hogy még mindig van.
De úgy néz ki, tényleg van!
Igazából most nem lenne szabad írnom, de gyorsan azért megteszem. :)
Ezen a hétvégén van OB, idén Velencén - az okokat a szövi leírta a honlapjára, csúnyát nem szeretnék írni, így inkább nem kommentálom, miért ott -, igazából már ma is tart. Peti Hannoverben van, én idén alig edzettem a suli mellett (a mennyiség még talán elérte a magam által minimálisan elfogadhatónak tartott szintet, de a minőség...), így az a kérdés, hogy miben induljak, komoly fejtörést okozott. Főleg, hogy technikusi gyakorlatom van még ezen a héten. (Sőt most is, de már végeztem a feladatommal, úgyhogy nem lesz gáz, hogy írok.)
Hogy miért is akarok indulni, ha nem edzettem? A hangulat miatt, ami Velencén nem lesz az igazi, de valami csak marad a szegedióbéfílingből; de főleg a versenyzés élménye miatt. Na de miben induljak? Nyilván csak a kiel jöhetett szóba, de ugye Peti Németországban van. A "párkeresést" nehezítette, hogy idén hoztak egy szabályt (ami szintén megérne egy misét, de majd talán máskor), hogy csak az indulhat, aki idén még nem versenyzett. Így a lehetséges társak nagy része kiesett. Sőt tulajdonképpen mindenki, főleg hogy én erről csak a nevezési határidő hetében értesültem. Amiatt, hogy így igencsak gyenge lesz a mezőny, Hörbi, aki az év nagy részét külföldön töltötte, vállalta, hogy elindul velem, de nem sikerült sportorvosit szereznie ebben a két hétben. Ez a hét elején derült ki, de a nevezés hete óta folyamatos hangulatváltozásaim vannak. Akkor ugye hogy nincs, akivel indulhatok :(, aztán, hogy van :), aztán megint nincs. A héten pánikszerűen írogattam rá emberekre, és kérdeztem meg mindenkit, aki elvileg szóbajöhetett, de vagy sportorvosijuk nincs, vagy pénteken még nem érnek rá. Aztán ma reggel, amikor már tegnap este majdnem (csak majdnem!) feladtam a lehetőséget, akkor kaptam egy üzenetet. És most úgy néz ki, hogy sikerül indulnunk.
Feladás. Nem, soha. Azért lettem 2009-ben bajnok, mert feladtam? Azért van már 5 félmaratonom?
Ha nem jönne/jött volna össze, akkor is holnap reggel 6:59-ig nem lennék hajlandó beadni a lemondási papírt, mert mindig van remény. S mint Muhammad Ali mondta, impossible is just a big word (...) impossible is nothing. Tegnap, 34 órával a csere utolsó lehetősége előtt (holnap 8.30-as első futam előtt 90 perccel, azaz 7.00) 34 órával azt mondtam, hogy 10^-46 az esélyem, majdnem semmi. De a 10^-46 is nagyobb, mint nulla! És úgy néz ki, tényleg nagyobb!
Szóval nem adhatod fel!
Hogy mi is van velem mostanában, azt majd máskor.
Lassan majd hazamegyek, bedobálom a cuccokat a táskámba, aztán kigurulok Kelenföldre, levonatozom Velencéig, majd átgurulok Sukoróra a pályára. És holnap 9.15-kor előfutam, majd a tervek szerint 16.37-kor F 2x+ döntő. És ott lesz, ami lesz, mert mindig van remény.
"Impossible is just a big word thrown around by small men who find it easier to live in the world they've been given than to explore the power they have to change it. Impossible is not a fact. It's an opinion. Impossible is not a declaration. It's a dare. Impossible is potential. Impossible is temporary. Impossible is nothing."
Muhammad Ali
