Ilyesmi cím is volt már pár... :)
Szilveszter este röviden összefoglaltam már a tavalyi évemet, most kicsit hosszabban is. Ez a bejegyzés talán indokolatlanul hosszú lett, ennek oka elsősorban az, hogy egész évben gyakorlatilag nem született poszt, pedig történt velem ez és az. Most a hiényomat részben pótoltam. Ami eszembe jutott, és fontosnak gondoltam, hogy itt a blogomban, a nagy nyilvánosság előtt megőrizzem az utókor számára.
Mivel a 3-i vizsgámat átpakoltam 13-ára, így most van időm hosszabban írogatni is. Előtúrtam a tavalyi naptáramat, hogy biztos ne felejtsek ki semmi fontosat. Szóval alább olvasható a bővebb visszatekintés a tavalyi évemre. Néhány részletet így is kihagytam még, nem kizárt, hogy lesz még ilyen, vagy ehhez hasonló témájú posztom a közeli jövőben.
2013.
Január elején letudtam az utolsó, alapozás vizsgámat, utána edzegettem, meg azt hiszem, nem csináltam semmi értelmeset, csak úgy elment a január, meg a február eleje is a félév kezdetéig. Tavaly is tartottunk farsangot a volt osztálytársakkal. Ez végül emlékezetes lett, de nem azért, mert olyan jól sikerült, sajnos. Így bővebben nem is szeretnék róla írni, még mindig nem tudom, lesz-e idén is. Talán igen.
Február elején immár másodszor vettem részt a Dürer matematika-, fizika- és kémiaverseny (döntőjének) szervezésében. Tavaly a mentorrendszert vezettem, és az én feladatom volt a döntőn a regisztráció megszervezése. A nyomtató beüzemelése után sikerült gördülékenyen lebonyolítani ezt a részfeladatot, és összességében a verseny is sikeresen zárult. Az idei (2013-2014-es) versenyen csak kisebb feladatot vállaltam, előre gondolva őszi félévem nehézségeire, mellyel kapcsolatos félelmeim beigazolódtak, de ne szaladjunk ennyire előre.
A tavaszi félév elején tartott taggyűlésen a fél éves jelölt-státusz után a Zielinski Szilárd Szakkollégium tagjává választottak, köszönhetően többek között a még 2012 novemberében Bécsbe szervezett buszos kirándulásnak (az akkor még csak épülő, azóta már részlegesen átadott új főpályaudvart néztük meg, és az egykori Stadtbahn mentén "kalandutzunk", az U4 metró állomásait nézegettük meg, majd este a Christkindlmarkton is sétáltunk - meg én a városba is bementem, végre megnéztem pl. a Hundertwasserhaust is) - a tagság egyik feltétele az, hogy jelöltként kell szervezni legalább egy kirándulást. Immár szakkoli tagként vettem részt a 2. Zilinski Konferencia szervezésében, és ugyanaznap estéjén (2013. április 6. szombat) a szakkoli Kör-Vas-Út tagozatának (KVÚ, ennek vagyok én tagja) az 5. születésnapi rendezvényének szervezésében. A konferencián a fő feladatom a sajtóanyagok megszövegezése volt. A napomat még színesebbé tette, hogy aznap a volt osztályfőnökömnél fényképnézegetős délutánt is tartottunk, így fel-alá rohangáltam a városban... (A konferencia, a KVÚ szülinap és az osztálytalálkozó is április 6-án volt). Sőt másnap volt a szigeten az evezős évadnyitó (Széchenyi verseny) is...
A húsvétot különböző okok miatt idén - évek óta először - itthon töltöttük. A tavasz az említett rendezvények szervezésével, körgyűlésekkel, ZH-kra tanulásokkal telt, a két szakiránnyal sok kreditem, és rengeteg órám volt, edzésekre csak korlátozottan maradt időm.
Április 17-20 között (szerda-szombat) négy napot Bécsben töltöttem. Az egyetemen Vásárhelyi Napok voltak akkor, így csütörtök-péntek nem volt tanítás. Konzulensem javasolta, hogy tanulmányozzam a bécsi S-Bahn rendszert a TDK-m érdekében, így ezt megtettem. Egy meidlingi szálláshelyen laktam (Kolpingsfamilie), ahol az egyik recepciós, mint kiderült, magyar volt. :D Mivel indulásom napján még ZH-t kellett írnom, egyetemről mentem a vonathoz (railjet), így pont 14 órára értem ki, amikortól elfoglalhattam a szobámat. Reggeli benne vlt a szobaárban - egy takaros kétágyas szobában laktam egyedül, wifi is volt, igaz, csak a folyosón, egy szinttel lejjebb -, ebédre általában egy közeli pékségben vettem magamnak valami finomságot, vacsorára egyszer éizzáztam, egyszer egy közeli hangulatos étteremben ettem igazi bécsi Wiener Schnitzelt. A városban fel-alá S-Bahnoztam, beutaztam majdnem mindegyik vonalat, általában kimentem Kernzonengrenzéig, azaz addig a határig, amíg a városi bérlet érvényes a vonatokra, meg egyik nap kimentem a reptérig is. Egyik este elnéztem az ütemes menetrendet, és majd' egy órát kellett várnom Klederingen a visszafelé jövő vonatra. A baj az volt, hogy elnéztem a menetrendet, és abban az órában már nem félórás, hanem órás ütemben jöttek befelé a vonatok... Ráadásul az eső is szemerkélt, így nem akartam messzire menni a megállótól. Ennek ellenére nagyon jól éreztem magam, lehet, hogy megyek máskor is. És hasznos is volt, megértettem, mit is jelent az S-Bahn, és mit az S-Bahn rendszer. Egyszer talán egy külön posztot is megér majd ez az utam. :) Hazafelé sem az utolsó vonattal jöttem, mert aznap volt az utolsó budapesti Critical Mass biciklis felvonulás, amit semmiképp nem akartam kihagyni, így kora délután utaztam. Ha már ebédidő, a railjet büfékocsijában ettem egy rántotthúst, meg egy császármorzsát. Egyáltalán nem drága, s bár az adagok nem túl nagyok, nagy élmény a gusztusosan és finoman elkészített ételeket elfogyasztani a 160-nal suhanó ausztriai és kisalföldi tájban elfogyasztani. SZőval borravalóval 18 eurót megért. :)
A következő hétvégén a KVÚ-val csapatépítő hétvégét tartottunk Borsosberényben (Börzsöny). Kirándultunk, beszélgettünk, ittunk. :D A 75-ös vonalon épp vágányzár volt, agy megtehettük, hogy a kirándulásunk végén Drégelyvár megállótól a pályán sétáljunk vissza a szállásunkhoz. Érdekes és szórakoztató volt végiggyalogolni egy vérbeli mellékvonalon, a kissugarú ívek, hatalmas esések, de főleg a nagy töltések-bevágások jellemezte pályán. A hétvége utáni hétfőn Szajolban jártunk, megnéztük az épp ott dolgozó PM1000 alépítményjavító (-cserélő) gépláncot, majd Debrecenben megnéztük az ott épülő új villamos kocsiszínt. Sőt még utoljára láttuk a hurokvágányt a vasútállomás előtt, de az sem biztos, hogy amire legközelebb ott járok, Bengálit tudunk majd fotózni forgalomban. De ezek is megvoltak. Másnapra a győri AUDI gyárba, illetve a gönyűi kikötőbe terveztünk elmenni, ám sajnos nem jelentkeztek elegen. (Ezt a kirándulást én szerveztem, sajnálom, hogy nem jött össze.)
A félév közben véget ért, letudtam a ZH-kat és a vizsgákat is. Meg két laborgyakorlatot is, a vízmérnökit és az út-vasút labort is. A vízlabor egy háromnapos mérőtábort is tartalmazott Gödön. Sajnos megint nem volt túl jó időnk, de szerencsére csak az első nap esett sok eső. Azért mindkét este futottam egyet-egyet. Első este Dunakesziig elfutottam, annak is majdnem a Pest felőli végéig, másnap csak Felsőgöd felé futottam el, és a településen köröztem. Annak ellenére, hogy akkoriban sem volt túl sok időm edzésekre, jól esett mindkét futás.
A vizsgaidőszakban volt egy háromnapos, papíron Zágráb-Ljubljanai össz-szakkolis kirándulásunk. Azért "papíron", mert a pályázatban, melyen pénzt nyertünk rá, ez a két cél szerepelt. Zágrábban az arénát néztük meg, itt volt pl. a horvát kézi vb döntője, de a zágrábi EBEL (osztrák hokiliga) jégkorongcsapat is itt játssza hazai meccseit. Ljubljanában megnéztük a vasúti múzeumot meg a pályaudvart, ott láttunk Pendolinot (billenő kocsiszekrényes jármű), bár sajnos csak a végállomáson állva. Előbbi igencsak tetszett, utóbbi belső elrendezése kissé kényelmetlennek tűnt. Bledben is sétáltunk egyet, pont a nemzetközi verseny előtti hétvégén voltunk, így a pálya már ki volt bólyázva, sőt egy-két egység edzett is. Jártunk Olaszországban is, Triesztben megnéztük a siklót, megy ey részen klasszikus villamos, csak a hegyre vontatják fel kötéllel, mivel épp felújítás volt, nem járt, de így legalább spontán módon megmutatták nekünk a gépházat is, és természetesen itt is a pályán sétáltunk le. Triesztben a tengerben is fürödtünk, majd a Vajont-gáthoz (Longarone, Velencétől kb. 100 km-re északra) mentünk el. Itt 1963 októberében a frissen átadott völgyzáró gát tározójába beomlott a hegyoldal, és onnan szinte minden vizet kipréselt, és az alatta fekvő településeket több tíz méteres hullámmal öntötte el a víz, ezrek haltak meg, és még többen vesztették el otthonukat. Aznap ott, Longaronéban vacsoráztunk egy pizzériában. Vicces volt, senki sem beszélt semmilyen nyelven az olaszon kívül, de kézzel-lábbal megértettük magunkat. Egy nagyon finom sonkás pizzát ettem, amin a sonkán (prosciuto) kívül csak paradicsomszósz volt, még sajt sem, de nem is hiányzott róla semmi, nagyon-nagyon finom volt.
A nyarat a fel-alá utazások jellemezték, Pest-Velence(fürdő)-Balaton közül valamelyik kettő között: a vizsgáim után egy évfolyamtársunk párunkat vendégül látott B.akarattyán egy hétvégére. Odafelé menet a Desiron ülve (Katica fantázianévre hallgató sebesvonatunk) Agárdon elsodort egy kerékpárost, így két óra várakozás után mehettünk csak tovább. Nem tudom, hogy a három Desiro nem volt elég nagy, vagy nem volt elég piros, de valamiért nem sikerült észrevenni. Amúgy 2013 nyarán debütált egy új, zónázó rendszer az északi parti (29-es) vonalon: a kora reggeli és késő esti hivatásforgalmi személyvonatokon kívül napközben a személyvonatok helyett kétórás ütemben sebesvonatok jártak: a Katicák (forgalomtól függően 1-2-3 Desiro) A Déli és Fehérvár között csak Kelenföldön álltak meg, Fehérvártól Füredig mindenhol, itt csatlakoztak a Csörgő-vontatta Kék Hullám sebesvonatokhoz, melyek Balatonfüredig nem álltak meg, csak Kelenföldön, Fehérváron és B.almádiban, meg néhány közülük Velencén és Gárdonyban, valamint a hagyományos gyorsvonatokhoz hasonlóan a nagyobb állomásokon megálló Tekergők közlekedtek, melyeket szintén Csörgők húztak, kivéve 1-1 vonatpárt szombatokon és vasárnapokon: ezeket a tavaly 50 éves Nohab húzta! Egy-kétszer én is fotóztam azt a szerelvényt. :)
Szóval nyár, Akarattya után kezdődött a technikusi gyakorlatom, mely során 4 hétig dolgoztam több haverral együtt a MÁV Központi Felépítményvizsgáló Kft-nél a Fradi pu. mögött. Nekem tetszett, amit csináltam, a Patert használhattam, meg utazhattunk a mérővonatokon is. A hétvégéket vagy Fűzfőn, vagy Borimékkal Velencefürdőn töltöttem, ez okozta a fel-alá utazgatásokat. A KFV-vel részt vehettünk Győrben a Vasúttechnikai Szakmai Ankét rendezvényen, itt érdekességeket hallhattunk az osztrák pályafenntartás szemléletéről, valamint arról, hogy miért lenne fontos az ideiglenes lassújelek megszűntetése.
A gyakorlat utolsó hétvégéjén volt az OB, idén Velencén. Ennek részleteiről már írtam korábban, az utolsó pillanatban találtam párt a kielhez, de jól mentünk, és szereztünk egy bronzot. A szinte nulla edzéshez képest nagyon örültem neki, ahogy Tomi, a partnerem is. :)
A gyakorlat után nagyrészt Fűzfőn voltam, de ekkor is utazgattam fel-alá :D Osztálytársakkal-haverokkal ismét voltunk Balatonon, ezúttal Szabadifürdőn négy napot. Egy este átruccantunk Siófokra, de ott nem éreztük annyira jól magunkat, így visszamentünk a szálláshelyünkre. Ettől még jól éreztük magunkat a négy nap.
Augusztusban sikerült végre találkoznom a TDK-m külső konzulensével. Csak sokadjára sikerült olyan embert találnom, aki rendelkezett azokkal az adatokkal, amelyekre szükségem volt, de végül sikerült összehozni. A dolgozatomról meg a konferenciáról majd szintén írok egy külön posztot. Csalódott voltam, hogy csak dicséretet kaptam, de ez van.
Szeptember 1-jén a Kincsem Parkban elbúcsúztattuk Overdose-t. Sajnos futni egyszer sem láttam, csak tv-ből, de még nagyobb kár, hogy az a patairha-gyulladás kettévágta a pályafutását. Ugyanaznap bemutatkozott öccse, Opium Bullet, aki favorithoz méltóan, de nyeretlen újoncként meglepően simán nyerte a futamát.
Az ősz elején sportolni is volt időm. Idén is futottam félmaratont, majd október végén lefutottam a 30 km-t is. Nem is fájt annyira, mint amennyire vártam, fejben volt nehéz, hogy a végén a maratonisták már nagyon szenvedtek (mi a maratoni táv 12 197. méterénél rajtoltunk, azaz a maraton utolsó 30 km-ét futottuk a maratonistákkal). Kicsit ijesztő volt, de jövőre én is maratont akarok futni. És időm is lesz rá elvileg. Csak az a kár, hogy az utóbbi időszak edzés nélkül telt, és az erőm és állóképességem is "elveszett"... De melózni kell, és visszajönnek.
A Tisza Kupán szkiffben jól mentem, legalábbis ezt mondták kívülről (idén csak 500 méter volt, mert a Diákolimpiát is Szolmok rendezte), dublóban meg Sehr Mikivel bejutottunk. Mondjuk, jobban örültem volna, ha szkiffben jutok be, mert az a döntő korábban volt, de azért lehúztuk a döntőt is. Szkiffben a futamban szorosan, de 6. lettem, dublóban előfutam másodikként jutottunk be, a döntőben ötödikek lettünk.
Az ősz ezen kívül nagyrészt a sulival telt, az útterv-vasútterv-infraterv szakirányos és ágazati kombó mellé felvettem szab.válnak a szerkezet kivitelezés - tervezés tárgyat, ami egész könnyen ötös lett; meg a településtervezést, ez utóbbival volt meló, meg a beadáskor egy éjszakázás is, de csak elkészült a házi. Jegyek, aláírások annak ellenére nincsenek, hogy kedd (dec. 31-e) volt elvileg a határidő erre... Holnapra talán lesz.
Idén viszonylag sokszor jutottam el színházba, Borimmal is, meg máshogy (pl. szakkolival) is, ennek örültem, az utóbbi időben ez az időtöltési mód kissé feledésbe merült, bár jobban szeretem, mint mondjuk a mozit.
Edzésre a félév második felétől csak akkor jutottam le, ha évadzáró vagy karácsony volt. Évadzárón ismét kormányos helyre sorsoltak, másodikak lettünk, nem volt rossz. Csapatversenyben 2013-ban nem volt annyira rutinos a csapatom, mint egy évvel korábban, de a végére feljöttünk, és harmadikok lettünk, ha jól emlékszem. :D A klubkarácsony előtt futottam egy kört, és az évadzáró utáni nulla edzésnek és a fáradságnak (pótlási hét péntek) köszönhetően az egy szigetkörön is nagyon szenvedtem.
Most kb. ennyi jutott eszembe. Azok a posztok, melyeket fentebb ígértem (pl. TDK kapcsán), talán megszületnek egyszer, de nem ígérek semmit. És egy posztban talán az idei elképzeléseimről is írok valamit. Mára viszont ennyi. :)
PS. Korábban írtam egy közleményt az evezés abbahagyásáról. Na, ezzel kapcsolatban nem tudok állást foglalni. Gyakorlatilag nem versenyzek már, de azért néha-néha csak elindulok. Edzeni meg le akarok járni, és evezhetnékem is gyakran van, futni is szeretek, meg a maratont idén már tényleg le akarom futni. És mivel tavasszal diplomafélévem lesz, tárgyam viszont semmi, legfeljebb 1-2 szab.vál, így talán még időm is lesz edzeni, nem tudom, mit hoz a jövő, de minden, és az ellenkezője is elképzelhető.
