Hát, nem sikerült. Nemhogy győzni, a dobogó sem. Pedig meg lehetett volna. Da hát a sport és a volna viszonya...
Na, röviden. Elmaradt az előfutam (szerencsére - erre majd még visszatérek), döntőre most is megkaptuk a Schell'-t. Rajt után vezettünk, 500-nál 2-3. helyen eveztünk, Peti fogott két rákot (majd kevéssel a cél előtt még egyet), a tempó 30 alatti volt, így megvertük magunkat... Esélyünk sem volt, de így is csak 10"-t kaptunk a bajnoktól, 5. hely, de akár nyerhető is lett volna. Volna. De az előfutamból nem is jutottunk volna be. Így pedig ez mázli...
Hogy mi lesz a jövő?! Hát, nem tudom... Lehet, hogy ez volt az utolsó OB-m, de hogy jövőre sem fogok többet edzeni, mint idén, az biztos. Meg jó lenne, ha az edző is foglalkozna velnk, legalább egy kicsit, mert a jelenlegi formában ennek semmi értelme. Ha mégis indulok, az csakis azért lesz, hogy javítsunk, és újra nyerjünk. De ezzel a kérdéssel őszig nem foglalkozok...
Amúgy a szegedi hét (leszámítva a meleget, meg azt, hogy sok értelmeset nem csináltunk) viszonylag jól telt, de erről majd legközelebb írok...
Holnap reggel le kell majd pakolni a hajókat, este buli lesz, majd megyünk Balatonra. CSütörtökön kiderülnek a ponthatárok, audusztus elején pedig osztállyal Velence. De szeptemberig semmi evezés, csak futás, mert idén is félmaraton szeptemberben...
Most megyek, holnap lehet, hogy többet is írok erről a hétről, de csalódottságomban és fáradtságomban eltávozok... Szép nyarat!