Ágó blogja

Az immár hagyományosnak mondható cím után a szintén hagyományosan (szinte) semmitmondó tartalom következik, így karácsony után, szilveszter napján.

Ennek az évnek is lassan vége, még itthon vacsi, aztán megyek megünnepelni az új évet.
Január 3-án és 8-án lesz két vizsgám, utána talán lesz időm kicsit bővebben is kiírni magamból a dolgokat.

Mint már mondtam, két vizsgám van hátra a félévből, s a ZV-t leszámítva a BSc-ből is. Minden ehhez szükséges tárgyam meg van, ha minden igaz. Ősztől pedig valószínűleg MSc ugyanott, bár nem tudom még, mit hoz a jövő; de erről majd máskor. A TDK-m nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna (dicséret, dolgozatom címe: Az S-Bahn rendszer budapesti megvalósíthatósága), de az ehhez szükséges négynapos bécsi út jól sikerült még tavasszal.

Sportügyileg felemás az év, edzeni alig volt időm, mégis szereztem egy bronzot OB-n (Faragó Tomival FF kielben, Velencén), meg van már egy 30 km-em (Spar Budapest Maraton, október).
Ezen kívül csak a Tisza Kupán indultam, Sehr Mikivel dublóban döntőztünk, szkiffben jól mentem, de kiestem (mindkettő 500m volt).

Dióhéjban ennyi az évem.

Jövő évi terveim között a diplomám minél jobb megírása szerepel első helyen, aztán ősztől MSc. Tavasszal - kihasználva a szabadabb időbeosztást - sok edzést tervezek, OB szeptember elején lesz. Ezen kívül már végre a maratonit is le kéne futni októberben. Meg azt tervezem, hogy a blogommal is kezdek valamit. Meg sok más ötletem is van, hogy mit valósítok meg belőle, az majd elválik. :)

Kb ennyit gondoltam, meg ennyire volt időm.

Mindenkinek B. Ú. É. K.! (Vagy a hamarosan életbe lépő új helyesírás szerint BÚÉK!):D

B ízd

Ú jra

É leted

K risztusra!

Ma ért véget a MESZ 120. Evezős Országos Bajnoksága. Péntek délután Faragó Tomival a férfi kiel-ben, egy szoros és izgalmas versenyben harmadik helyen végeztünk, így bronzérmesek lettünk.
Harcban voltunk az ezüstért is, de hátrafelé még ennél is jobban kellett figyelnünk. (Előttünk amúgy a Csepel és a Külker csapata végzett, utóbbiak féltávnál hatalmasat robbantottak, de erről majd később, mögöttünk a Budapest EE két hajója, és a Mosonmagyaróvár ért célba.)
A hétvége többi részét szurkolással, és némi pihenéssel töltöttem, holnap elvileg ismét OB after a klubban, aztán (a múlt héten véget ért technikusi gyakorlatom, és az OB után kezdődhet a nyári pihenés. De közben a TDK-mmal is kéne foglalkoznom.
Mára befejezem, álmos vagyok. A futamokról, meg magáról a Bajnokságról majd egyszer (talán, ha lesz rá időm) írok még.
Jó éjt! :)

- Ezt írtam még a nyáron, közvetlenül OB után, de nem sikerült ide bemásolnom, így november közepére sikerült ezt pótolnom. 
(Azóta zajlik egyébként az utolsó félévem a BSc diplomaírás előtt, egy tárgyat (menedzsment) már teljesítettem is. Meg még nyáron a MÁV KFV-nél a technikusi gyakorlatot, azt hiszem, hasznos volt. Talán még azt említem meg hirtelen, hogy októberben (a hetedik teljesített félmaratonom után) futottam egy 30-ast (2:58'39"). Egyszer ha lesz időm, ezekről is beszámolok majd.) :) 

Ezt eddig is tudtam, és el is hittem, bár a napokban kezdett irreálisnak tűnni, hogy még mindig van.

De úgy néz ki, tényleg van!

Igazából most nem lenne szabad írnom, de gyorsan azért megteszem. :)

Ezen a hétvégén van OB, idén Velencén - az okokat a szövi leírta a honlapjára, csúnyát nem szeretnék írni, így inkább nem kommentálom, miért ott -, igazából már ma is tart. Peti Hannoverben van, én idén alig edzettem a suli mellett (a mennyiség még talán elérte a magam által minimálisan elfogadhatónak tartott szintet, de a minőség...), így az a kérdés, hogy miben induljak, komoly fejtörést okozott. Főleg, hogy technikusi gyakorlatom van még ezen a héten. (Sőt most is, de már végeztem a feladatommal, úgyhogy nem lesz gáz, hogy írok.)

Hogy miért is akarok indulni, ha nem edzettem? A hangulat miatt, ami Velencén nem lesz az igazi, de valami csak marad a szegedióbéfílingből; de főleg a versenyzés élménye miatt. Na de miben induljak? Nyilván csak a kiel jöhetett szóba, de ugye Peti Németországban van. A "párkeresést" nehezítette, hogy idén hoztak egy szabályt (ami szintén megérne egy misét, de majd talán máskor), hogy csak az indulhat, aki idén még nem versenyzett. Így a lehetséges társak nagy része kiesett. Sőt tulajdonképpen mindenki, főleg hogy én erről csak a nevezési határidő hetében értesültem. Amiatt, hogy így igencsak gyenge lesz a mezőny, Hörbi, aki az év nagy részét külföldön töltötte, vállalta, hogy elindul velem, de nem sikerült sportorvosit szereznie ebben a két hétben. Ez a hét elején derült ki, de a nevezés hete óta folyamatos hangulatváltozásaim vannak. Akkor ugye hogy nincs, akivel indulhatok :(, aztán, hogy van :), aztán megint nincs. A héten pánikszerűen írogattam rá emberekre, és kérdeztem meg mindenkit, aki elvileg szóbajöhetett, de vagy sportorvosijuk nincs, vagy pénteken még nem érnek rá. Aztán ma reggel, amikor már tegnap este majdnem (csak majdnem!) feladtam a lehetőséget, akkor kaptam egy üzenetet. És most úgy néz ki, hogy sikerül indulnunk.

Feladás. Nem, soha. Azért lettem 2009-ben bajnok, mert feladtam? Azért van már 5 félmaratonom?
Ha nem jönne/jött volna össze, akkor is holnap reggel 6:59-ig nem lennék hajlandó beadni a lemondási papírt, mert mindig van remény. S mint Muhammad Ali mondta, impossible is just a big word (...) impossible is nothing. Tegnap, 34 órával a csere utolsó lehetősége előtt (holnap 8.30-as első futam előtt 90 perccel, azaz 7.00) 34 órával azt mondtam, hogy 10^-46 az esélyem, majdnem semmi. De a 10^-46 is nagyobb, mint nulla! És úgy néz ki, tényleg nagyobb!

Szóval nem adhatod fel!

Hogy mi is van velem mostanában, azt majd máskor.
Lassan majd hazamegyek, bedobálom a cuccokat a táskámba, aztán kigurulok Kelenföldre, levonatozom Velencéig, majd átgurulok Sukoróra a pályára. És holnap 9.15-kor előfutam, majd a tervek szerint 16.37-kor F 2x+ döntő. És ott lesz, ami lesz, mert mindig van remény.

"Impossible is just a big word thrown around by small men who find it easier to live in the world they've been given than to explore the power they have to change it. Impossible is not a fact. It's an opinion. Impossible is not a declaration. It's a dare. Impossible is potential. Impossible is temporary. Impossible is nothing."

Muhammad Ali