Ágó blogja

A Műegyetemen és a Danubiusban eltöltött nem kevés idő megörökítésére hoztam létre ezt a blogot. (Meg saját szórakoztatásomra is...) Változó rendszerességgel frissítem, de olyankor is igyekszem beszámolni mindenről, ami az eltelt időben történt velem. Mostanában főleg az első maratonimmal kapcsolatos dolgokról írok. Ha itt jársz, nyugodtan hagyj egy kommentet! :)
Honlapom: agoston91.eoldal.hu (sajnos megszűnt)

Strava

Naptár

október 2015
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív > >> 
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31

hozzászólások

  • bsteve: reag az off-ra: fránya spanyolok :SSSSS inkább nézek olyat, ami felvidít: www.youtube.com/watch?v... (2010.07.08. 10:49) Másfél hét...
  • b.agoston: Hát, nem is tudom... Kicsit hosszú, még 4 nap alatt is... Ezt lefutottam, de egyelőre maradok a 21... (2009.12.20. 22:37) Futás - félmaraton

Νενικήκαμεν

2015.10.12. 01:44 | b.agoston | Szólj hozzá!

Címkék: verseny futás maraton

 Maratonista vagyok!

 Megcsináltuk, lefutottuk! Peti is, és én is célbaértünk. Az időm: 4:08'34", elsőre nem is rossz.

 Majd még lesz hosszabb poszt is, de most aludni kéne. Röviden azért leírom, mi volt. A legfontosabb, nem volt fal. 30 után kezdett nehezedni, de nem volt hirtelen nehézség. Ahogy fogyott a táv, az utolsó tíz kilométer fokozatosan lett egyre nehezebb. A Margitsziget környékén nagyon szenvedtem, a Nyugati téri felüljárótól viszont egészen rendben volt, sőt az utolsó két kilométerre még jócskán tudtam erősíteni. Az első felén 5:30-5:45 közötti kilométereket futottam, a második felében nagyobb volt a szórás, ott bőven akadt 6 perces ezer is, sőt egy hétperces is. A hangulat nagyon jó volt, a futótársak biztatása is jól esett, ami a hátamon lévő "első maratonom" feliratnak is köszönhető.

 A másik fontos, hogy - bár reggel még eléggé esett - a rajt előtt kevéssel szinte teljesen elállt az eső, és végig legfeljebb szemerkélt, így a 12-15 fokkal együtt tökéletes futóidő volt. Legfeljebb a pocsolyák okoztak gondot, amiket kerülgetni kellett. De ez a legkevesebb. :)

 A maratoni célbaérés semmihez sem hasonlítható. Talán kicsit az OB-győzelemhez, de ez egészen más. Az csak pár percig tartott, az szinte könnyű volt. Itt, ahogy fogyott a táv, egyre inkább sejtettem, hogy meglesz, de tudtam, hogy még nagyon nehéz lesz. Aztán az utolsó 5-6 kilométeren minden ezer után egyre inkább elhittem, hogy sikerülni fog. Nagyon fájt, most is fáj, lépni sem tudok, kicsit "még a létezés is fáj". De megérte. Maratonista vagyok.

 Szóval, hogy Pheidippidészt (Φειδιππιδης), a marathóni hírvivőt idézzem ismét:

Νενικήκαμεν (Nenikékámen), azaz Mi győztünk!

Folytatás? Félmaraton még sokszor, talán 30 kilométer is néha-néha. Maratoni? Egyszer biztosan. Lehet, hogy jövőre, de az is, hogy csak évek múlva. Nagy élmény, de kell a motiváció, a fej, anélkül nem lehet megcsinálni.

süti beállítások módosítása