Szóval, vasárnap. Háromnegyed kilenckor előfutam. Ötből három bejutott, úgy gondoltuk, hogy nem szabad, hogy gondot okozzon. Mellettünk az Esztergomi tanulók hamar lemaradtak, már csak egyet kellett megelőzni. A MEC és a Budapest vezetett, szorosan mögöttük jöttünk. A Külker B több, mint egy hajóval mögöttünk, végig csak őket figyeltem, nehogy meginduljanak. Féltávnál már szóltam Petinek, hogy pihenjen, bár a végén kiderült, nem hallotta meg, de én teljesen kiengedtem. A végét azért megnyomtuk egy kicsit, és bejöttünk másodiknak a MEC mögött, az 1-3 között nem volt 2 mp, de bennünk nagyon sok maradt. Utána elmentünk levezetni.
Még nem is mondtam, hétre odamentünk, megkérdeztük, kell-e mérlegelni, kellett, és 55 a súlyhatár. A mi coxunk 42 kilós lett volna, 13 kg pótsúlyt nem lehet vinni, úgyhogy keresni kellett valaki mást. A felnőtt nyolcas épp edzett, és lenn volt a Korom Balázs, úgyhogy beültettük őt.
A döntő előtt Anna azt mondta, hogy ha messze van a dobogó, spóroljunk a nyolcasra. Nem tettük, de erről majd később. Jó korán felmentünk, de legalább be tudtunk melegíteni a Külkertől kapott Pozsony nevű kölcsön Schell' kielünkben.
